Kedves Zsu! Neked felelek, bár sokan kérdezték:
Szerelmes vagyok. Honnan tudom, hogy az Igazival találkoztam?
Sehonnan, Zsu! A végén azt mondod: „kiábrándultam belőle". De az elején nem mondod, hogy „beleábrándultam." Pedig ez történt. A szerelem: varázslat és önvarázslat. Kivetítés és megpillantás. Ábránd és látomás. Egyszerre. Két szalmaszálon fújunk egy fájdalmasan szép, színes buborékot. Rendszerint kipukkad. Sokszor átéltem már. És most figyelj: minden esetben azt hittem, hogy az Igazival fújom! Szerelmesnek lenni azt jelenti, hogy találkoztam az Igazival. Ez a hit a szerelem maga. Akárhányszor, akárkivel éled át, ezt érzed. Nyolcvanéves vagyok. A tapasztalatomat mondom. Van igazi IGAZI is. Van nem ábránd, hanem valóság is. De ezt csak idővel tudod meg, Zsu. Hogy nem pattan szét a buborék. Tíz, húsz... nálam hatvan év múltán sem. Nem ábránd volt, hanem sors. Most már tudom. A közös sorsunk. Fújjuk, amíg élünk. Tán még utána is. Van ilyen, mert élem.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.