Müller Péter: "Van két olyan pillanata az életnek, amit nem szabad elnevetni"

Ez a humor. Van még sokféle nevetés, a másokon való gúnyos, fölényes, könyörtelen röhögés, ez bántó és gonosz, és van, aki nem is érti, hogy min nevetnek körülötte. Nincs humorérzéke. Ez a legnevetségesebb. Pedig sajnálni kéne szegényt, mert nem hallja a szívében élő, derűs istenét. Süket az örömre.

A bajokon való felülemelkedés egyedülálló módszere. A legjobb öngyógyítás és a legjobb önvédelem is. Aki már tud nevetni, nem depressziós, mert megtalálta magában amit elvesztett: a saját, vidám szívét. Van azonban két olyan pillanata az életnek, amit nem szabad elnevetni. Az egyik, amikor a szerelmesünket csókoljuk, s a másik, amikor az ölelés végén eljutunk a révült csúcspillanatig. Ilyenkor halálosan komoly az arcunk.
Ez már nem vicc.