Pilát Gábor: A boldogságról

Még az az ember is a boldogságra törekszik, aki árt másoknak. Őt már csak az teszi „boldoggá”, ha mindennap szembesül a pokol fenyegető borzalmával. Belül persze kínlódik, mert túl büszke ahhoz, hogy igazán magába nézzen, hogy igazán érezzen, ugyanis akkor el kéne engednie az egóját, és rá kellene jönnie, hogy az ego befolyása nélkül élni nem lenne nélkülözés.

Ahhoz viszont úgy ragaszkodik, mint kövér ember a hasához. Sok idő, sok pénz és még több zabálás eredményét cipeli nap mint nap. Egy elvétett cél elvitathatatlanul elért sikere tartja fogva. A boldogság vágya ugyan magasztos dolog, de a boldogság iránti kényszeres vágy a boldogtalanság csírája lesz, rossz döntésekbe kényszerít bele és mindig fájdalmat teremt.