Velünk lenne a baj? Az elismerés a sérült ember szánandó vágya lenne? Határozottan nem. Ha nem erre alapozza valaki az önbecsülését, akkor inkább csak meggy a fagyi tetején, ami a szó szoros és átvitt értelmében is megédesíti az életet. Ha viszont semennyit sem kap belőle, kissé ízetlen lesz, és amikor az elismerés helyett csak leértékelés a jussa, akkor keserűvé válik az íz.
Ráadásul ha mindez a szerettünktől érkezik, akkor mérgezővé lesz.
Az elismerés tehát nem a sérült ember szánandó vágya, az el nem ismerés a sérült ember jellemzője.
Milyen furcsa, disszonáns és életidegen kimondani: bántás a szerettünktől. Pedig semmi furcsaság nincs benne. Akinek karcos a szemüvege, mindent karcosan lát, így hát a sérült ember kritikusan és leértékelően tekint a világra, nincs benne elismerés. Várhatsz tőle, és meg is sértődhetsz, ha nem ad, de az egész olyanná válik, mint a kaszinó. Rövid távon akár nyerhetsz is. Utána is van esélyed, de nem több, mint az orosz rulettben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.