Felnőtt korban arra panaszkodnak legtöbben, hogy nehezen tudnak elaludni, felébrednek az éjszaka közepén, és nem képesek visszaaludni. Ébernek, aktívnak érzik magukat, függetlenül attól, hogy még csak hajnali 3 óra van. Mi lehet ennek az oka?
Rengeteg misztérium kering a Hold körül, valahogy ez az égitest sokkal közelebb áll a szívünkhöz, mint a többi. Már az ókorban is óriási jelentőséget tulajdonítottak neki, a teremtés és az újjászületés isteneként tartották számon. Később aztán eldurvultak a fantáziaképek, és jöttek a vámpíros, vérfarkasos történetek, amelyek mindegyikében szerepet kapott a Hold, mint a mindenek felett álló égitest, az éjszaka úrnője. Ezek azonban már annyira elrugaszkodtak a valóságtól, hogy teljesen komolytalanná teszik a témát, ám ettől még az a kérdés továbbra is válaszra vár, hogy miért függ össze sokunk alvási szokása a holdciklussal?
Mióta a tudomány mellénk szegődött, egyre többet tudunk a világűrben keringő égitestek tulajdonságairól, így a Holdról is - és valóban, óriási szerepet tölt be az életünkben, nélküle ugyanis megfékezhetetlen állapotok tombolnának a Földön. Rendkívül szélsőséges éghajlatok, 1500 napos évek és pár órás nappalok jellemeznék a földi élet ritmusát - arról nem is beszélve, hogy élővilág szinte nem is lenne. Ám a Hold gravitációs hatásának köszönhetően létrejött az árapály jelenség, ami lelassítja a Föld forgási sebességét, így pedig már nem szab semmi gátat annak, hogy teret hódítson a földi élet.
Az kimutatott tény, hogy az állatvilágban óriási szerepe van a holdciklusnak. A gerincesek több, mint fele éjszaka aktív, és a telihold csak serkentőleg hat rájuk. Ekkor ugyanis a bolygónk pont a Hold és a Nap között helyezkedik el, majd ahogy átlép a fogyó szakaszába, a Hold minden este 50 perccel később kel fel. Ez azt eredményezi, hogy a napnyugta és a holdkelte közötti sötét időszak egyre hosszabb, ez pedig kedvez a ragadozó állatoknak, amelyek ilyenkor támadásba lendülnek.
Ez csupán egyetlen példa az élővilágból, ám a kutatók rengeteg olyan állatot találtak, amelyek a holdfázisokkal összefüggésben vadásznak vagy keresnek párt - és ez akkor is így van, ha nem látják közvetlenül az égitest fényét. A galápagosi leugánoknál például megfigyelték, hogy akár 4 órával is korábban elhagyják a búvóhelyüket, hogy az apály kezdetén megjelenő algálakra időben lecsaphassnak, és ez a viselkedés akkor jellemző rájuk, ha sem a tengert, sem a Holdat nem látják. A szakemberek szerint ez a cirkalunáris óra miatt van, amely összhangban van az állat cirkadián ritmusával. Itt pedig adja magát egy újabb kérdés: ha a Föld egészére és az állatvilágra is ekkora hatással van a Hold, akkor vajon pont az ember lenne az egyetlen kivétel?
Innentől igencsak megoszlóak a vélemények, de ha el szeretnénk kerülni a tudományos magyarázatot teljesen nélkülöző elméleteket, akkor mindössze egy kutatás maradt, amely említésre érdemes lehet.
2016-ban Christian Cajochen, a Baseli Egyetem Pszichiátriai Kórházának kutatója és a munkatársai úgy döntöttek, letesztelik a Hold emberre gyakorolt hatásait. A szakemberek 33 önkéntes bevonásával végezték el a kísérletet úgy, hogy mindegyiküket egy speciálisan felszerelt alváslaboratóriumban vizsgáltak. EEG segítségével elemezték az alvás alatti agytevékenységüket, ahogy a kortizol (stresszhormon) és a melatonin (alvás-ébrenlét szabályozó hormon) kiválasztásukat is - írja a Science Direct.
A kísérleti alanyok teszteredményeit összevetve kiderült, hogy teliholdkor átlagosan 5 perccel tovább tartott az elalvás, reggel pedig 20 perccel korábban ébredtek, mint máskor, az EEg pedig kimutatta, hogy a mélyalvást jelző delta-aktivitás non-REM fázisban 30%-ot zuhant egy átlagos éjszakához képest.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.