A tudósok olyan vérvizsgálat fejlesztésén dolgoznak nagy erőkkel, amely a telomerjeink, hosszát méri. Ezek ugyanis fontos szerepet játszanak abban, hogy milyen életkort élhetünk meg.
A kromoszómát alkotó DNS-szál két végén található rövid szakasz a telomer. Gyakran a cipőfűző végén található műanyag végződésekhez hasonlítják. A telomerek minden egyes sejtosztódás alkalmával egyre rövidebbek lesznek, majd a kritikus hossz elérésekor instabillá válnak és bekövetkezik a programozott sejthalál.
A kutatás vezetője elmondta, hogy bár látni fogják, de nem mondják majd el az embereknek, hogy meddig fognak élni, hiszen ez számos etikai kérdést vetne fel, azonban az eredmények segítségével sokkal előbb ki tudják mutatni, ha az illető valamilyen betegségben szenved, vagy hajlamosabb rá. A legrövidebb telomerekkel rendelkező embereknél ráadásul nagyobb az esély a csontvelő- és tüdőbetegségek kialakulására.
Az emberek alapvetően kíváncsiak a saját halandóságukra. Ha megkérdezünk bárkit, hogy mi miatt aggódik a legjobban, egészen biztos, hogy a legtöbben azt mondanák, hogy attól, vajon meddig fognak élni, meddig tudnak gondoskodni a szeretteikről. Kétségtelen, hogy számos előnye van annak, ha tudjuk, hogy hány évünk van még hátra, hiszen, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mondjuk 10 éven belül meg fogunk halni, akkor például nem halogatunk dolgokat, nem spórolgatunk tovább, nem kuporgatjuk az összegyűjtött pénzünket, hanem elköltjük, élményeket gyűjtünk, élvezzük az életet, amíg még lehet. Ha viszont azt mondják nekünk, hogy még legalább 40 évünk van hátra, akkor biztos, hogy félreteszünk a nyugdíjas évekre. Etikai szempontból azonban akár kockázatos is lehet, ha a szemünkbe mondják, hogy még mennyi időnk van hátra, ráadásul akár össze is roppanhatunk a hír hallatán.
A forradalmian új vérteszt megmondaná, hogy mennyi a biológiai korunk, vagyis a sejtjeink kora, és hogy ez mennyire egyezik meg a valódi életkorunkkal. Ez az információ pedig egyértelműen megmutatná azt is, hogy várhatóan meddig fogunk élni. A kutatók remélik, hogy minél előbb tökéletesíthetik a tesztjüket. Egyes szakértők azonban vitatják a találmány létjogosultságát. Azt ők sem kérdőjelezik meg, hogy a telomerek hossza az életkor előrehaladtával változik, azonban ezt sok más tényező is befolyásolja, így akár az is előfordulhat, hogy egy 20 éves és egy 70 éves ember telomerjei ugyanolyan hosszúak. Ennek oka, hogy a telomer-rövidülés számos egyéb, például gyulladásos állapotban is megtalálható, mint például Alzheimer-kór, vaszkuláris demencia vagy érelmeszesedés. A szív- és érrendszeri megbetegedések, a magas vérnyomás, a diabétesz és az elhízás szintén köthetőek a rövidebb telomerekhez.
Ebből az következik, hogy igenis, hogy meg lehet becsülni a biológiai életkort, ám ehhez elengedhetetlen, hogy további tényezőket is vizsgáljanak, mint például az illető nemét, a családban előfordult betegségeket, az életmódját, hogy milyen gyakran napozik, hiszen ezek a tényezők, mind befolyásolhatják a telomerek hosszát. Ha viszont ezeket az információkat együttesen elemzik, akkor kétségkívül igen nagy pontossággal meg lehet becsülni egy ember biológiai életkorát, így a várható élettartamot is. A kutatók azt remélik, hogy ha felépítenek egy komoly adatbázist a telomerhosszak értékeikből, akkor annak alapján már pontosan meg tudják állapítani, hogy egy adott személy rövid telomerjeinek aránya az adott életkorra vonatkozó normális értéken belül van-e, esetleg fiatalabb vagy idősebb biológiai életkorra utal-e.
Nem ez az egyetlen kutatás, amelynek célja, hogy kiderüljön ki meddig fog élni. Egy másik tanulmányban például 44 000 ember adatait elemezték, akiket 64 és 99 éves koruk között, tehát 35 éven keresztül követtek nyomon, és végeztek rajtuk rendszeres egészségügyi ellenőrzéseket. Az alanyok közül 1224-en, azaz 2,7%-uk élte meg a 100 éves kort, akiknek többsége, azaz 85%-a nő volt. A kutatók 12 biomarkert vizsgáltak. A biomarkerek olyan objektíven mérhető jelzőanyagok, amelyek jelenléte felhasználható bizonyos betegségek kimutatására vagy egy adott betegség prognózisára. Vizsgálták többek között a résztvevők immunrendszerének az állapotát, az anyagcseréjüket, a máj- és vesefunkcióikat, valamint a lehetséges alultápláltságot és vérszegénységet is. A gyulladáshoz köthető marker a húgysav volt, ami bizonyos élelmiszerek lebontásából származó melléktermék. Egyéb markerek között szerepelt a glükóz és a koleszterin, amelyek az anyagcsere állapotát mérik, a kreatinin, amely a vesefunkcióval kapcsolatos, vagy a vas, amely a vérszegénységi szinteket mutatja. Ezekből az adatokból a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy majdnem minden biomarker összefüggésben áll azzal, hogy valaki milyen hosszú ideig fog élni, megéli-e a százéves kort vagy sem. Azok például, akiknek magasabb a jó koleszterin- és vasszintjük, nagyobb valószínűséggel élnek 100 évig, mint azok, akiknél ezek az értékek alacsonyabb. A glükóz, kreatinin, húgysav és májenzim esetében viszont az alacsonyabb szintek jelentenek magasabb esélyt a 100 éves életkor elérésére. A kutatók szerint ezek az eredmények arra utalnak, hogy az anyagcsere egészsége, a táplálkozás és a kimagaslóan magas életkor között bizony igen szoros kapcsolat van.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.