Nem biztos, hogy jól van, aki folyton mosolyog – nézz az álarc mögé!

A depresszió egyik különleges és kevésbé ismert formája a „mosolygós depresszió” (más néven atípusos depresszió). Az érintettek látszólag boldogok, energikusak és sikeresek, ám belül mélyen szenvednek. Az ilyen típusú depresszió azért különösen veszélyes, mert nehezebb felismerni, így gyakran későn érkezik a segítségnyújtás.

Mi is az a „mosolygós depresszió”?

A „mosolygós depresszió” kifejezés arra utal, hogy az érintettek „mosolygós álarcot” viselnek, így próbálják eltitkolni a belső fájdalmaikat. Napközben a munkahelyükön jól teljesítenek, mosolyognak a barátaikra, jól kezelik az életük kihívásait, ám belül komoly érzelmi küzdelmeket folytatnak. Ez az állapot különbözik a hagyományos depressziótól, amely gyakran inaktivitással, apátiával és alacsony energiaszinttel jár együtt. A „mosolygós depresszióban” szenvedők képesek fenntartani a látszatot, ami megnehezíti a környezetük számára, hogy észrevegyék: bajban vannak.

Kik a veszélyeztetettek?

A „mosolygós depresszió” bárkit érinthet, bizonyos tényezők azonban növelhetik a kockázatot. Azok, akik magas elvárásokkal szembesülnek – legyen szó a munkahelyi teljesítményről, a társadalmi szerepekről vagy akár a családi kötelezettségekről –, hajlamosak lehetnek arra, hogy elrejtsék a belső fájdalmaikat. Azok az emberek, akiknek a személyisége extrovertált, vagy akiknek a társadalmi elvárások miatt muszáj „jól szerepelniük”, szintén veszélyeztetettebbek lehetnek. A perfekcionista emberek gyakran érintettek, mivel nem akarják mások előtt a gyengeségüket kimutatni.

Milyen tünetei vannak?

A mosolygós depresszió tünetei nehezebben felismerhetők, hiszen az érintettek jól funkcionálnak a mindennapokban. Néhány jellegzetes tünet segíthet felismerni ezt az állapotot:

Álarcviselés: az érintett folyamatosan vidámnak és boldognak tűnik, sosem látjuk szomorúnak, gondterheltnek, egyáltalán nem beszél a gondjairól. Belül azonban szomorúsággal, fásultsággal küzd.
Érzelmi üresség: az érintettek gyakran érzik magukat érzelmileg kimerültnek, pedig látszólag aktívak és elkötelezettek.
Motiváció hiánya: a „mosolygós depresszió” áldozatai kívülről nagyon motiváltnak tűnnek, belül azonban azt érzik, hogy nincs bennük energia a mindennapokhoz, minden nap úgy kaparják össze magukat.
Túlkompenzálás: az érintettek hajlamosak túlkompenzálni, túlságosan igyekeznek bizonyítani, hogy minden rendben van velük.
Alvásproblémák: az érintettek nehezen alszanak el, gyakori az éjszakai felébredés, de a túl sok alvás is jellemző tünet lehet. 
Fáradtság: a folyamatos szerepjátszás és a belső küzdelem kimerítő, így az érintettek gyakran érzik magukat fáradtnak, akár kiégettnek.

Hogyan veheti észre magán az ember, ha baj van?

A mosolygós depresszió nehezen ismerhető fel, mivel az érintett gyakran maga sem veszi észre a tüneteket, vagy nem akar szembenézni velük. Ha valaki folyamatosan próbál erősnek mutatkozni, az érzelmi kimerültséget és a belső ürességet hajlamos lehet figyelmen kívül hagyni. Annak, aki állandóan fáradt, nehezen talál motivációt, és folyamatos szorongást érez, érdemes elgondolkodnia azon, hogy esetleg mosolygós depresszióval küzd. Gyakran előfordulhat, hogy az érintett először a fizikai tüneteket veszi észre, mint például a fáradtság, fejfájás, alvászavarok vagy emésztési problémák. Ezek mind a stressz és az érzelmi megterhelés jelei lehetnek. Ha ezek a tünetek hosszabb ideig fennállnak, fontos lehet szakember segítségét kérni.

Mit tehetünk?

Ha valaki felismeri magán a mosolygós depresszió tüneteit, az első és legfontosabb lépés az, hogy elfogadja: segítségre van szüksége. A mentális problémák nem oldódnak meg maguktól, és fontos időben szakemberhez fordulni. Egy pszichológus vagy pszichiáter segíthet a megfelelő terápiás módszerek alkalmazásában, amelyek közé tartozhat a kognitív viselkedésterápia vagy az egyéb stresszkezelési technikák.

Az érzelmek feldolgozása és a mentális terhek megosztása másokkal szintén lényeges lépés. Fontos, hogy az érintettek megértsék, nincs semmi szégyellnivaló abban, ha valaki segítséget kér. A támogató kapcsolatok, a család és a barátok segítsége szintén kulcsszerepet játszhat a felépülésben.

A cikk megjelenését a Phytotec Hungária Bt. támogatta.