Kígyóméreg és habszivacs: a mellimplantátumok hihetetlen történelme

A mellimplantátumokkal való kísérletezés régebbre nyúlik vissza, mint hinnéd. 

Hogyan jutottunk el a mai mellimplantátumokig?

Az önbizalom a kulcs

Egy 40 különböző országból származó, csaknem 19 ezer nő bevonásával készült, országon átívelő kutatás eredménye azt mutatja, hogy a nők közel fele (47,5%) nagyobb mellet, 23% pedig kisebb mellet szeretne. Nekünk semmi sem jó–mondhatjuk, de a tények igenis azt mutatják, hogy a nők nagy százalékának önértékelési problémákat okoznak a mellei. A nőiesség szimbólumának tartják a legtöbb kultúrában a kebleket, így nem meglepő, hogy minden hölgy azt szeretné, ha az övéi tökéletesek lennének. 2006 óta pedig a mellnagyobbítás a legnépszerűbb kozmetikai eljárás az Egyesült Államokban, a nők közel 5%-a esik át ezen a műtéten.

Honnan ered a mellplasztika?

A szakemberek már a 18. század végén is próbálkoztak mellnagyobbítással, igaz, ezek finoman szólva is kezdetlegesek voltak, olyan anyagokkal, amiket mai fejjel már aligha engednénk a testünk közelébe. Rengeteget alakult és finomodott az eljárás az évtizedek során, hogy aztán elnyerje jelenlegi formáját. 

Míg a mellek mérete valóban nőtt, az eredmények katasztrofálisak voltak. A mellek kemények lettek, és a paraffinnal való nagyobbítás súlyos, krónikus gyulladásos reakciót váltott ki. 

Az áttörés

Az első sikeres műtétet Vincenz Czerny német és cseh származású sebész végezte el, akire gyakran hivatkoznak az emlősebészet atyjaként. Czerny 1895-ben végezte el a műtétet, amely során egy daganatot távolított el és a beteg saját zsírját helyezte át az egyik emlőbe, az aszimmetria elkerülése érdekében.

Az 1900-as évek

A kísérletezés évei voltak, amikor bár már megtörtént az első sikeres zsírral történő mellnagyobbítás, a szakemberek többre vágytak, ezért egészen extrém alapanyagokat is kipróbáltak, többek között elefántcsontot, őrölt gumit, polietilén forgácsot, poliéter hab szivacsot, ökörporcot és teflo-szilikont. 

A szilikon forradalma 

1962 -ben Thomas Cronin és Frank Gerow feltalálták a szilikon mellimplantátumot és a texasi Timmie Jean Lindsey volt az első nő, akinél elvégezték a beavatkozást. 

 A mellimplantátumok  közepes kockázatú (II. osztályú) eszközöknek minősülnek, és meg kell felelniük az általános ellenőrzési és teljesítményszabványoknak. 

Napjainkban 

Jelenleg két fajta mellimplantátumot különböztetünk meg: a régebbi, ami sóoldatot tartalmaz, illetve a kohezív szilikon géllel töltött változatot. A kezdetben sima felületű implantátumokat pedig felváltották a „rücskös”, texturált felszínűek.