A mellimplantátumokkal való kísérletezés régebbre nyúlik vissza, mint hinnéd.
Egy 40 különböző országból származó, csaknem 19 ezer nő bevonásával készült, országon átívelő kutatás eredménye azt mutatja, hogy a nők közel fele (47,5%) nagyobb mellet, 23% pedig kisebb mellet szeretne. Nekünk semmi sem jó–mondhatjuk, de a tények igenis azt mutatják, hogy a nők nagy százalékának önértékelési problémákat okoznak a mellei. A nőiesség szimbólumának tartják a legtöbb kultúrában a kebleket, így nem meglepő, hogy minden hölgy azt szeretné, ha az övéi tökéletesek lennének. 2006 óta pedig a mellnagyobbítás a legnépszerűbb kozmetikai eljárás az Egyesült Államokban, a nők közel 5%-a esik át ezen a műtéten.
A szakemberek már a 18. század végén is próbálkoztak mellnagyobbítással, igaz, ezek finoman szólva is kezdetlegesek voltak, olyan anyagokkal, amiket mai fejjel már aligha engednénk a testünk közelébe. Rengeteget alakult és finomodott az eljárás az évtizedek során, hogy aztán elnyerje jelenlegi formáját.
Az első próbálkozások 1889-ben voltak, ahol Robert Gersuny sebész paraffin- és vazelin-injekciókat, illetve kígyóméreg injekciót próbált használni mellnagyobbításhoz.
Míg a mellek mérete valóban nőtt, az eredmények katasztrofálisak voltak. A mellek kemények lettek, és a paraffinnal való nagyobbítás súlyos, krónikus gyulladásos reakciót váltott ki.
Az első sikeres műtétet Vincenz Czerny német és cseh származású sebész végezte el, akire gyakran hivatkoznak az emlősebészet atyjaként. Czerny 1895-ben végezte el a műtétet, amely során egy daganatot távolított el és a beteg saját zsírját helyezte át az egyik emlőbe, az aszimmetria elkerülése érdekében.
A zsírbeültetés tehát legalább 67 évvel megelőzte a szilikonnal történő mellnagyobbítást.
A kísérletezés évei voltak, amikor bár már megtörtént az első sikeres zsírral történő mellnagyobbítás, a szakemberek többre vágytak, ezért egészen extrém alapanyagokat is kipróbáltak, többek között elefántcsontot, őrölt gumit, polietilén forgácsot, poliéter hab szivacsot, ökörporcot és teflo-szilikont.
A második világháború után Japánban a prostituáltak, hogy megfeleljenek az amerikai hadsereg ízlésének, ipari szilikont kezdtek közvetlenül a mellükbe fecskendezni, korábban pedig kecsketejjel és paraffinnal próbálkoztak.
1962 -ben Thomas Cronin és Frank Gerow feltalálták a szilikon mellimplantátumot és a texasi Timmie Jean Lindsey volt az első nő, akinél elvégezték a beavatkozást.
1976 -ban az Egyesült Államok Kongresszusa elfogadja a szövetségi élelmiszer-, gyógyszer- és kozmetikai törvény 1976-os orvostechnikai eszközökre vonatkozó módosításait.
A mellimplantátumok közepes kockázatú (II. osztályú) eszközöknek minősülnek, és meg kell felelniük az általános ellenőrzési és teljesítményszabványoknak.
Jelenleg két fajta mellimplantátumot különböztetünk meg: a régebbi, ami sóoldatot tartalmaz, illetve a kohezív szilikon géllel töltött változatot. A kezdetben sima felületű implantátumokat pedig felváltották a „rücskös”, texturált felszínűek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.