Marton Adrienn a Gourmet-fesztiválon járt

Az első nap pont egy ebédről érkeztem, így inkább a könnyedebb ételeket kerestem a standoknál. Nagyon ajánlották a kimcshit fogassal a KIOSK-nál. Pont azt adta, amire vágytam. Könnyű, citrusos ízélmény, amelyből bármennyit meg tudtam volna enni... Az elkövetkezendő 3 napban a többi finomságot is kipróbáltam az étterem pultjánál. Főételként a mangalicabaót, míg könnyed, de karakteres desszertként az epres sajttortát.

Ahogy a kiállítók között sétálgattam, összefutottam egyik kedves barátommal és példaképemmel, Sárközi Ákossal, a Borkonyha Michelin-csillagos séfjével, aki gyorsan meginvitált az étterem standjához. A menüjükön Préselt mangalicacsülök savanyított hagymákkal, wokos kuszkuszsaláta marhasülttel és eperkavics szerepelt.

Megmondom őszintén, a csülöktől idegenkedtem a legjobban, de hihetetlenül kreatívan tálalták, az pedig, ahogy a mangalicahús íze keveredett egy kis pisztáciával, tormával, egészen különleges ízélmény volt. Aki ismer, az tudja, hogy a szívemnek mindig az ázsiai ízek a legkedvesebbek, így nálam a kuszkuszsaláta nyert.

A másnap sem telt másképp, és ott folytattuk a gasztrotúrát, ahol előző este abbahagytuk.
A férjem, Edvin orosz-ukrán származása miatt természetesen meglátogattuk az Arany Kaviár standját. Állítom, hogy az ország legfinomabb pelmenyijét kaptuk ott mangalicahússal és lilakáposztával. Ám ami minket is nagyon meglepett, az a desszertjük volt: vodkás-epres nyalóka. Igen, jól hallották! Hihetetlenül izgalmas. Mind tálalásban, mind ízben. A gyermekkoromat idéző roppanós cukorka a tetején pedig már-már álomszerűnek tűnt.

Az eső miatti nagy izgalomban megéheztünk. Így megkóstoltuk a Larus étterem ''cigánypecsenyéjét''. Mivel inkább csak tesztelni akartuk az ételeket, így Edvinnel egy adagot közösen rendeltünk. Aztán az elkövetkezendő 15 percben még négyet elfogyasztottunk belőle, annyira ízlett. Viszont mindenképp említést kell tennem a rákfogásukról, amit kardamomos ananásszal és vuzus olívakrémmel tálaltak.

Amikor eljutottunk a Trattoria Pomo D'oróhoz, már nem voltunk éhesek, de azért kipróbáltuk a burratát sajtmousse datterino paradicsomszósszal, tavaszi zöldségekkel, grissinivel. Hát igen, ami olasz, az olasz. Az mindig jólesik, mindig friss és ízletes.

A Bábel étterem tojásos galuskája is maradandó emléket hagyott maga után.
Kedves számomra a grúz konyha is, így megkóstoltam az Aragvi grúz étterem fűszeres dióval ízesített padlizsánját, amit gránátalmával a tetején kínáltak.

Vasárnap reggel a férjem már nem volt olyan lelkes, mert azt mondta, ő 3 napig most már biztos nem fog semmit enni, annyira tele van... Ehhez képest meggyőztem, és végül mégiscsak kilátogattunk.
A Kollázs standjánál kecsegtető volt a menü, így megkóstoltuk a mangalicacsászárjukat, véres hurkával és zöldborsóval. Véresnek és zsírosnak hangzik, mégis, amikor megkaptuk az ételt, elállt a szavunk. Magáért beszélt ez az ízkombináció.

Spárga tavaszi zöldborsóval, marinált gombával, édesvízi pisztránggal vagy faszénen grillezett mangalicatarja házi galuskával, tojásos lecsóval, kolbászchipsszel. Ez volt az EMILE kínálata... Nem sokáig bizonytalankodtunk Edvinnel. Ő a ''férfiasabb menüt" választotta, míg én a könnyedebbet, a pisztrángot.

Köszönjük, Gourmet Fesztivál, ezt a sok színes, ízes, látványos finomságot és azt, hogy megmutattad nekünk, hogy Magyarország igenis jelen van Európa színes gasztronómiai palettáján! Jövőre is ott leszünk, ha esik, ha fúj. Akár fürdőruhában, akár gumicsizmában!