Kerti ebéd, távol a város zajától

Az utcáról belépve egy nagyon hangulatos kertben találtam magam. Gondoltam élek még a jó idő adta lehetőséggel, és kint ebédelek a szabadban. Általában, ha új étteremben járok, mindig tudom, hogy melyek azok az ízek, amikre éppen vágyom. Most fordult elő velem először, hogy ennyire tanácstalan voltam ételválasztás tekintetében, ugyanis a szezonális és az állandó étlapon is rengeteg olyan étel szerepelt, amit szívesen kipróbáltam volna. Nem sokkal később (szerencsémre legyen mondva) két barátnőm is megérkezett, így gondoltam együtt már könnyebb lesz a döntés. A választásunk a „kerti csipegetőre” esett, ami a szomori farmról származó szárított, érlelt hátszínt, borsos kolbászt, mangalica tarját és termelői sajtokat tartalmazott.

Előételnek kétféle levest, egy „hagyományosabb” bivalygulyást és egy údonságnak számító, sült kápia krémlevest próbáltunk ki túrógaluskával. A kápia krémlevesnél az alap íz egy paradicsomlevesre emlékeztetett, majd ezt követően bontakozott ki a sült kápia paprika kicsit fanyar ízvilága. Imádom az olyan ételeket, amikben nincsenek elnyomva a természetes esszenciák, tehát első kóstolásra megmondható, hogy valójában miből is készültek. Ehhez az kell, hogy minden tekintetben friss és szezonális alapanyagokból készüljön az étel, ellenőrzött forrásból, azért, hogy a végeredmény mindenféle mellékíztől mentes maradjon. Teljesen magával ragadott ez az ízélmény, és még kíváncsibb lettem, hogy milyenek lesznek a főételek.

Nem kellett csalódnom, hiszen mindegyik főfogás egy új oldalát mutatta meg nekem. A sokak által nem kedvelt tökfőzelék cukkinis tócsnival, az egyik kedvencem lett. A tejszínnel elegyedő citrusos aromák a kaporral, kiváló jelleggel hozták elő a zsenge tök friss ízét. A Boeuf Bourguignon-t marhapofából készítették, amihez nyári panzanellát (toszkán kenyérsaláta) fogyasztottunk koktélparadicsomból. Na, ez lett az abszolút kedvenc! Nyúlcomb vadas knédlivel, narancsos ízjegyek köré összpontosult. Egyik barátnőm rosé kacsamellet rendelt kókusztejes céklapürével és friss salátacsokorral.

Desszert tekintetében mindhárman határozottak voltunk. Három édességet rendeltünk. Ágota pitéjét, (almáspite vanília fagylalttal és menta levéllel), egy gluténmentes csokitortát és egy paleo süteményt sárgadinnye öntettel, aminek különlegessége abban rejlett, hogy a tésztáját szezámlisztből készítették a benne lévő krémet pedig karobból (szentjánosfa termése, egészséges kakaó helyettesítő). A paleolit desszertekkel szemben mindig nagy elvárásokat támasztok, mert eddig az volt a tapasztalatom, hogy a sütemények tésztája száraz, íztelen, és nem adja vissza azt a bizonyos hagyományos jelleget. Ez a sütemény viszont elképesztően puha és ízletes volt, a benne lévő krémről pedig meg sem mondtam volna, hogy nem kakaóból készült.

Az étterem elvarázsolt minket, és valójában mindenkinek sietnie kellett volna, de úgy döntöttünk, hogy egy finom Affogato (dupla espresso vanília fagylalttal és grillázzsal) és egy különleges rózsa tea társaságában maradunk még kicsit a lányokkal beszélgetni.