Ilyen élmények után külön megtiszteltetésként éltem meg, amikor felkértek a borászat által meghirdetett receptverseny zsűrizésére.
A főszerepet most, egy Capella névre keresztelt vörösbor kapta, ugyanis a megálmodásra váró ételek fő alapanyaga ez a rubinvörös nedű lett. Elképesztően finom és látványos alkotások születtek, és nem csak desszertek vagy főételek formájában.
A versenyre bárki jelentkezhetett, de én ettől függetlenül következetes maradtam, nem figyelve azt, hogy ki mögött milyen tudás vagy tapasztalat rejtőzik. Minden egyes receptnél éreztem, hogy bajban vagyok... Nagyon erős volt a mezőny, ami miatt boldog voltam, hiszen ez azt jelenti, hogy Magyarország még most is bővelkedik fel nem fedezett gasztrocsillagokban.
Az aranyérmet végül Márton János érdemelte ki azzal a fogással, amire azóta is jó szívvel gondolok vissza: áfonyás szarvasszeletek, házi burgonyafánkkal...
A vadhúsok és a vörösbor házassága örök, valamint az áfonyalekvár és a szarvas kapcsolata is hibátlan, a tálalásról nem is beszélve. Ugyan nem vagyok desszertpárti, de a második helyen végzett vörösboros öntettel megbolondított diós palacsinta joggal léphetett a dobogó második fokára. A bronzérmet egy zellerpürével és sült paprika jus-vel tálalt marhapofa kapta, aminek nem csupán a látványa, de ízeinek intenzitása is lenyűgöző volt.
Én nagyon büszke vagyok a nyertesekre és az összes résztvevőre egyaránt. Ezekkel a lehetőségekkel élni kell, és merni kell megmutatni a tehetségünket. Biztos vagyok benne, hogy hallunk még a receptverseny győzteseinek sikereiről, és ezúton is gratulálok az eddig elért eredményekhez.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.