Marton Adrienn: Tavaszi menü egy miskolci étteremben

2018.04.25.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A tavaszi hónapok bővelkednek az ünnepekben és ezzel együtt a hosszú hétvégékben is. Bár ez az idő nem elég egy külföldi utazásra, viszont szerencsére itthon is számos olyan hely vár ránk, amit vétek lenne kihagyni.

Felkerekedtünk a családdal és Miskolcra utaztunk, hogy „gasztrokalandozzunk” egy kicsit. Jártunk már itt korábban, így alig vártuk, hogy visszalátogassunk abba az étterembe, ami az egyik kedvenc hotelünkben található. A hely tulajdonosainak rajongása Olaszország iránt tagadhatatlan, amit az ételek, a helyszín és a hangulat is remekül tükröz. Igazi Dolce Vita életérzés ragadt magával minket. Mindenesetre első nap 1 órakor kezdtünk ebédelni és egészen vacsoráig ott maradtunk... Szerintem ezzel sokat elárulok a helyről.

De hogy miért éredemes ide ellátogatni, és miért olyan különleges ez a hely?

Az ételektől természetesen! A menüsort olvasgatva hirtelen azon kaptam magam, hogy ismét Toszkánában járnak a gondolataim azon a halászhajón, amin életem legfinomabb élményeit szereztem. Nehéz volt elválasztanom a múltat a jelentől, hiszen a halak és a tenger gyümölcsei itt épp olyan frissek voltak, mintha egy órája még a Tirrén-tengerben lubickoltak volna.

Az ételek megválasztását most is a séfekre bíztuk. Szepesi Gábor és Abók Gyula - a hely ételeinek szíve és lelke. Csodákat alkotnak és valahogy nagyon érződik róluk, hogy szeretettel készítenek itt mindent. A cél az volt, hogy lepjenek meg valamivel. De még mennyire, hogy megleptek!

Szepesi Gábor és Abók Gyula - a hely ételeinek szíve és lelke Forrás: Marton Adrienn

A gyömbéres zöldborsó leves forrázott repával, bazsalikomolajjal és roppanós cukorborsóval tökéletes kezdete volt a tavaszi menünek, a birsalmás-ricottás rizottó előtt, aminek a hangulatát leginkább a tejberizshez hasonlítanám, ám egy kis só, egy kis bors, és már találkozhatunk is a rizottó egy egészen más oldalával. Teljesen lenyűgözött!

A tapasztalat azt mutatja, hogy a legnagyobb szenzáció szinte mindig a főétel körül van, ami most is megért egy hatalmas "Gracie"-t!

A minden szempontból profin tálalt kacsamell répapürével és (kecskesajttal töltött) fekete morzsába forgatott édesburgonya gnocchi már csak hab volt a tortán. Annak ellenére, hogy próbálom feledni az őszt, és már a tavaszi hangulat leng körül, ennél a fogásnál nem bántam, hogy ízeiben vissza-vissza csalogatott ebbe az évszakba.

Ha már olasz, akkor a desszerteket is górcső alá vettük. A híres tiramisu körülbelül 2 percig volt az asztalon, mert a gyerekek egyből lecsaptak rá. Én egy mousse-os hangulatú látványsüteményt próbáltam ki mangós és epres változatban, ami maga volt a tömör gyönyör! Piskóta, habkönnyű krém fényes dzsemmel a közepén. Kell ennél több?!

Szívesen kóstolgattam volna még a választékból, de több már nem fért belém. Örömmel tapasztaltam, hogy a legutóbbi látogatásunk óta nemhogy megtartotta az étterem a magas színvonalát, de még tovább is fejlődött. Ezúton is köszönjük az ízélményeket a séfeknek, biztosan visszatérünk még ide, ebbe a falatnyi kis Itáliába, Miskolc szívében.