Marton Adri: Tuba tanyai kalandozások

Autentikus parasztházak, búbos kemence, szürke marhák, kiskecskék, tyúkok, meg persze háztáji finomságok egész garmadája várt minket. Nagyon jólesett magunk mögött hagyni a várost, és belecsöppenni az igazi vidéki hangulatba.

Mikor megérkeztünk az éttermükbe, éppen akkor készült el a friss, tepertős pogácsa, aminek az íze semmihez sem volt fogható. Ezután felszolgálták a friss, ropogós kacsacombokat házi, párolt lilakáposztával, egy kis náluk készült szilvalekvárral.

Ebéd után a fiúk elmentek állatokat etetni, ahol a gazda megmutatta nekik, hogyan is kell kukoricát morzsolni a tyúkoknak. Meglátogatták a négynapos újszülött bárányt is, és lenyűgöző közelségből láthatták a híres szürke marhákat is, akik hatalmas, méltóságteljes kinézetükkel egyszerűen bámulatba ejtettek engem is. A fiaim kedvence Blanka, a szamár lett, aki nagyon barátságos és kedves természetével levette őket a lábukról.

A hortobágyi slambuc három alapösszetevője a burgonya, a füstölt szalonna és a házi lebbencstészta, amiket paprikával, sóval és borssal fűszereznek. Nagyon finom volt, és ehhez hasonlót még egyikünk sem evett. Döbbenetes volt a varázsa az itteni ételeknek, ami annak köszönhető, hogy a hagyományokhoz méltóan, bográcsban és kizárólag házi készítésű alapanyagokból főzik őket.
Desszert gyanánt a tulaj nagyszüleinek receptje alapján készülő kelt kalácsokat kóstolhattuk meg, a szezonnak megfelelő lekvárokkal. Mondanom sem kell, hogy a fiúk teljesen odáig voltak érte.

A táj, az emberek, a hangulat, az ételek csupa-csupa pozitív érzést hagytak bennünk, és nagyon örülünk, hogy visszatértünk ide a gyerekekkel együtt. Jó érzés volt megmutatni nekik a szokásokat, a helyi kultúrát, és jólesett egy ilyen természetközeli helyen tölteni a hétvégénket.