Azt mondják, Velence, Róma és Firenze után Siena a negyedik legjelentősebb olasz város. Marton Adri képzeletbeli listáján pedig szorosan Rómát követve, a második helyen áll. Ha Luccában barangolva azt mondjuk, hogy a középkorba csöppentünk vissza, akkor Sienánál még inkább igaz ez a kijelentés. Nem hiába rendezik meg évente az úgynevezett Paliót, ami nem más, mint egy középkori lóverseny, így a turisták és a résztvevők betekintést kaphatnak a régmúlt világába.
Siena után a következő nap Lariba kirándultunk. Úgy látszik, nem tudunk és nem is akarunk elszakadni a középkori életérzéstől, hisz Lari is egy önmagában kicsi, de annál látványosabb és jelentőségteljes középkori helyszín. Amiért mi Lariba utaztunk, az nem más, mint a tésztakészítés megismerése volt. A Martelli család tésztagyárába látogattunk el, ahol hosszasan beszélgettünk Lucával, az alapító családapa fiával. Ő vette át a tésztakészítés koordinálását, és ő felügyeli a gyárat is. Azért volt számomra bájos ez a helyszín, mert mikor azt mondom, hogy családi vállalkozás, gyakorlatilag a csomagoláson át, a gépek elindításán keresztül, a tészták szárításán át az eladásig mindent valamelyik Martelli családtag végez. Nagyon szigorúan és precízen látják el a munkájukat, a tészták készítésénél pedig természetesen már modern gépeket vesznek igénybe. Hihetetlen, hogy mennyi mindennek kell megfelelni a tésztagyártás során. Nagyon fontos a hőmérséklet, a páratartalom, elmaradhatatlan a minőségi alapanyag, és természetesen a szakértelem. Így lesznek a tészták olyan tökéletesek, hogy bárhova a világon tudják exportálni őket. Amikor megkérdeztem Lucát az egyik csomagra mutatva, hogy ezt hova külditek, hiszitek vagy sem, a válasz az volt, hogy Budapestre. Kicsi a világ. Én pedig büszke voltam.
Luca szerint nem lehet egy vállalkozáson belül prémium minőségű tésztákat készíteni, ha konkrétan nem specializálódnak egyes termékekre, így náluk a választás ötfajta tésztára esett: spagetti, spagettini, hagyományos penne, pisai fusilli és toszkán makaróni.
Miután nagyot sétáltunk Lariban és megnéztük a gyárat, hazamentünk a csapattal. Mikaellel elkészítettünk egy vaddisznópörköltet, amit pennével szerettünk volna tálalni vacsorára. De sajnos nem volt olyan egyszerű, mint ahogy hangzik, hisz a vaddisznót öt-hat óráig érdemes főzni, így esélytelen volt, hogy időben vacsorázzunk. Nem is zárhattuk volna jobban a napot, mint egy éjféli lakmározással. Tehát igaz: a középkori lakomák híre nem csak mese, az élet igenis édes és ízes, főleg Toszkánában.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.