Te bevállalnád? Ezeket furcsa ételeket ették anno a magyar nagyurak

A Bornemisza Anna fejedelemasszony szakácskönyvében található receptek az 1600-as években nagy kedvencnek számítottak a magyar nagyurak körében. A grófnő ételei a mai ember számára lehet, hogy gyomorforgatóak, de egyben már-már megbotránkoztató gasztrotörténeti érdekességek is. Mit evett a magyar nemes a 17. században? 

A magyar nagyurak így szeretik! Okosságok Bornemisza Anna fejedelemasszony szakácskönyvéből 

A szakácskönyv eredetileg németül jelent meg 1604-ben. A  magyar változat jóval később, 1680-ban került piacra a cirádás betűivel és azzal a 800 recepttel, ami 266 húsfélét, 210 halfélét, 17 rák- és csigafélét, 13 tojásos, 27 gombás, 14 salátás fogást, 27 főzeléket, 21 mártást és édességet, 94 süteményt és tortafélét tartalmaz. 

Ebben a korban érte el Európa keleti felét a változás szele vagyis az úgynevezett „nájmódi”.  A nemes urak gúnyosan emlegették, hogy „atyáink szokott eledeleit meg sem ehetjük, hacsak német szakácsunk nincsen”.

Bornemisza Anna abban az időszakban lett fejedelemasszony, mikor a fejedelemség virágkora leáldozóban volt és egy nehéz hanyatlás kezdődött. Két nagyhatalom között kellett Erdélynek helytállnia, és férje I. Apafi Mihály sokszor ingatag és befolyásolható volt. A korabeli feljegyzések szerint Apafi egy jólelkű ember volt, de a férfias akaraterő és elszántság jócskán hiányzott belőle. Így az ország dolgait felesége, Anna vette kézbe, Teleki Mihály kancellárral karöltve.  Így sok időt töltött az udvartartás szervezésével és ellenőrizte a gazdálkodást is. Ezért íródott a híres szakácskönyve. 

Nem csupán szakácskönyv 

A szakácskönyv címével ellentétben, a recepteket nem Bornemisza Anna írta. Viszont a könyv nem csupán recepteket tartalmaz, legalább annyi segítség van benne a háztartás vezetését illetően, vagy a társasági élet eseményeinek szervezésével kapcsolatban, mint a főzéssel. A mindennapokat érintő gyakorlati tanácsok tárháza is ez a kiadvány.

A könyv első részében az udvari tisztségviselők kiválasztásáról és a vendégségek megrendezéséről ad hasznos tanácsokat. Ezt követően mindenféle ünnepi menü leírása megtalálható.

Természetesen az édességek sem maradnak ki a gyűjteményből, ahogy a pástétomok és más ínyencségek sem. Mindezek mellet kiemelkedik a „kulcsármesterség” címet viselő fejezet. Ebben a részben korabeli tanácsokat olvashatunk a borkészítéssel kapcsolatosan, milyen aranyszabályok vannak, mik a borkóstolás eljárásai, illetve borba áztatott gyógynövényekkel is találkozhatunk.

Összegezve, ez a szakácskönyv adta meg a lehetőséget Bornemisza Anna számára, hogy a kor legdivatosabb és finomabb ételeit tálalják fel a lakomák során.