"Itt valahogy kicsit megnyugodtam. Nem mentem át a hídon, nem néztem a kiemelést, itt ültem egy padon és vártam" - mondta Mariann, aki napokig a Duna partján várta, hogy szerelme, a szerencsétlenül járt Hableány matróza, Pethő János előkerüljön.
"Eszembe jut az a reggel, amikor kijöttem, és értesültem a médiából és Janit kerestem. Akkor esett az eső. Nem is tudom, hogy hogy volt olyan lelki erő bennem. Egy nagyon jó ember veszítettünk el, aki nem csak a társam, hanem a legjobb barátom is volt. Nagyon őszinte, szeretetteljes kapcsolatban életünk. Az anyukájának igyekszem pótolni Janit, bár tudom, hogy nem lehet. Egy germek elvesztése a legnagyobb fájdalom, én is mint anya át tudom érezni" - mondta elcsukló hangon az asszony, akinek a János örökké a szívében marad, azt mondja, sosem feledi el egykori szerelmét.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.