Izzasztó volt bejutni a VOLT-ra, de megérte

A Sopronba érkező vonatról letóduló, fűben sütkérező embersereget mosolyogva és ingyen péksütivel várták a város kedves lakói. A sok figyelmesség után a fesztiválozók több módon is eljuthattak a fesztivál területére, ahol elvileg 5-kor nyitották a kapukat. VOLT-os busszal vagy szintén rózsaszínben pompázó, városnéző kisvonattal lehet megközelíteni a helyszínt. A bátrabbak a gyaloglást választották, mi lusták pedig a taxit, ami 1100 Ft-ért repített minket az erdő közepére, ahol már gyönyörűen kígyózott az embersor.

A kapukat - valamilyen oknál fogva - ugyanis csak 6-kor sikerült kinyitni, addig csak kb. kétszer 20 embert engedtek be. Bizonyára ők voltak a kísérleti nyulak: megfigyelték, hogyan viselkednek az új környezetben a megfigyelt egyedek, és csak ezután mehetett be a további több ezer várakozó fesztiválarc. Persze szép lassan, megfontoltan. Mi 6-tól fél 10-ig álldogáltunk a szép Sopron környéki tájban gyönyörködve az autóút közepén, aminek mindenki nagyon örült. Jókedvből mondjuk nem volt hiány, mert a fesztiválozó baráti társaságok többsége már a vonaton kiürített néhány pálinkás és borosüveget.

A társaság egyébként annyira fiatalos, hogy minden második embernek fogszabályzója van, és a 4-szer 4 kiszámolása is még friss iskolai élmény lehet, mert elég lassan született meg az eredmény.

A kép idilli volt: a végeláthatatlan sor jóval túllógott Sopron határán, ahol a szél polifoamokat kergetett a kacskaringózó autók között, és a lányok az árok túloldalán sűrűn emelgették a szoknyájukat. Ekkor húzott el büszkén - és a látványtól bizonyára elégedetten - Gerendai Károly egy fekete Land Roverrel a lenyugvó nap utolsó sugaraiban.

Mindegy. A lényeg, hogy bejutottunk. A fesztivál elrendezése és a látvány jobb, mint valaha! A nagy álldogálástól megfáradt lábainkat pedig nem kíméltük: táncba vittük őket, mert a talpalávalót a Budapest Bár szolgáltatta, utána pedig szólt a Rewind party hajnal hasadtáig. Sőt, annál is tovább!