Anyu! Apa a nagyival kavar?

Tegnap a Parafrázisok című előadást volt szerencsénk elcsípni az egyik színpad büféjénél. Dankó Istvánnak egy, a bár dolgozóit eligazító kupaktanácsát kellett túlharsognia, de sikerült neki. Aztán hirtelen valaki nyakon tüsszentett egy lányt a közönségben... de ez már az előadás része volt.

A történet egy eléggé beteges család történetét meséli el kb. a 70-es, 80-as években. Az apuka munkanélküli, így napja jórészét a kádban tölti, aminek az asszonyka nem igazán örül. A nagymama is otthon tengeti napjait, és általában elfelejti vécézés előtt lehúzni a bugyiját. A szülők ölik egymást, a gyerekek pedig nézik, és az ő ártatlan lelküket is megfertőzi az otthoni légkör. Nem tudni, hogy mi az álom és mi a valóság. Hogy apuci a szenilis nagyival valóban kavar-e vagy sem azt is homály fedi...

A színészek nagyot alakítanak, az apukát alakító Adorjáni Bálintot pedig nem csak színészi képességei miatt lehet csodálni. Pláne, hogy az előadás első 5 percében - mindenki nagy örömére - alsónadrágra vetkőzik.