A nyolcvanas évek hasonlítanak de Sade világára

A konfliktus röviden: van két árva lánytestvér, akiket 18 évesen kitesznek a kolostorból. Egyikük prostituáltnak áll, a másik - Justine - viszont erényes akar maradni, dolgozna, de csupa olyan munkaadót talál, aki vele végeztetné el a piszkos munkát. Lopnia, majd gyilkolnia kellene - és bár egyiket sem teszi meg, mégis őt találják bűnösnek az elkövetett gaztettekért. Már a halálos ítélet is megvan, amikor egy kolostorba menekül, ahol ő válik a szerzetesek szexrabszolgájává két teljes éven át. Majd indulhat a bitófa alá, ahonnan befolyásos úrnővé vált - egykor prosti - nővére szabadítja ki, így végül életét nem, csak a hitét veszti el.

Sade világa maga a totál kiábrándultság: egyetlen pozitív érték sem nyeri el jutalmát, és a vétkesek helyett az ártatlanok bűnhődnek. Sikerre csak a prostitúció vezet, de minimum meg kell lopni másokat. Egyetlen apró emberi érték kerülte el Sade márki figyelmét - s így bent felejtette darabjában -, ez pedig a testvéri szeretet. Ezért ha a darab pozitív üzenetét szeretnénk megtalálni, hát ebben lelhetjük meg: ha nagyon nagy bajban vagy, de van testvéred, akkor megmenekülsz.

A feldolgozás képi világa káprázatos. Díszletként három sorban zsinórfüggöny-falakat függesztettek fel, erre képeket vetítenek a történet illusztrálására. Ezek között mozognak a színészek, ezért részben takarásban láthatjuk az akciókat. Egy kicsit arra utalva, hogy nem láthatunk tisztán a körülöttünk zajló dolgokban. A színészi munka ugyancsak kiváló, hiszen a tehetséges fiatal színészek végigéneklik és -mozogják a darabot, mégsincs egyetlen hamis vagy elfulladó hang, egyetlen pontatlan mozdulat sem.

Meglepően találónak éreztem a feldolgozás vezérfonalát: hogy ugyanis Sade márki értékvesztett világa - XV. Lajostól a jakobinus diktatúrán át Napóleonig - pontosan olyan, mint az európai nyolcvanas évek: felpuhuló diktatúrákkal és nyugati értékválsággal, túl a szexuális forradalmon.

Alternatív színházba járni többek között azért érdemes, mert gyakran bátrabban nyúlnak a klasszikus művekhez: friss gondolatot visznek a rendezésbe, látványvilágba, néhol a színészi munkába is, és ez minden esetben megmozgatja a fantáziánkat. Bár a Justine legközelebb tavasszal érkezik a Trafóba, érdemes addig is kísérletezgetni a többi előadással. Izgalmas felfedezés lesz!