Minek ennyi ismerős? Már 10 éve Facebook!

Na jó, valójában az elődje, a Thefacebook.com tízéves - de azért ez összefügg. (Aki a születésének részleteire kíváncsi, annak melegen ajánlott a Közösségi háló című film.) Bár eredeti célja - a csajok fricskázásán túl - az egyetemi belső hálozaton a kapcsolattartás volt, természetesen hamar kibukott, hogy egy elnyomhatatlan és kiirthatatlan igényt is kiszolgál, ami azóta kísérti az emberiséget, amióta lemásztunk a fáról. Ez pedig - ki kinné? - a stalking. (A becserkészés, avagy lesből vadászat.)

Bizony, a nagyjából 2008-ra tehető Nagy Facebook-robbanás óta már nem kell az ablakon leskelődnünk, illetve az erre hivatott szituációkban (a sulitól a kocsmákon keresztül a templomig) informálódunk, ha (fél)ismerőseink magánéletére vagyunk kíváncsiak. A legnagyobb közösségi oldalnak (így hívják a Facebookot azon médiumok, amelyek félnek leírni, vagy kimondani a nevét) hála ráadásul nemcsak azt látjuk, amit láttatni akarnak, hanem a szerencsétlen tageléseknek, engedély nélkül feltöltött fotóknak és posztokban, illetve kommentekben folytatott magánéleti torzsakoldásnak hála sokszor azt is, amit nem. Fincsi, mi?

Kétféle (számítógéppel, okostelefonnal rendelkező) ember létezik: aki el sem tudja képzelni az életét a Facebook nélkül, és aki azt állítja, hogy el tudja - de mindenki tudja, hogy hazudik. Nehéz feladat, de a kerek szülinap apropóján megpróbáltunk belegondolni, mi lenne velünk Mark Zuckerberg ördögien gonosz találmánya nélkül. Összeszedtünk tíz dolgot – ötöt, ami hiányozna, és ötöt, ami (nagyon) nem.

Hiányozna...

…a kötelező tartalom. A Facebooknak hála így is, úgy is eljutnak hozzánk a fontos, aktuális, vicces, vagy bármilyen szempontból kihagyhatatlan cikkek, képek, videók, amik nélkül nem lenne teljes az életünk. Kurvázáson kapták az igazságügy-minisztert? Brutális benzinár-emelkedés jön? Grumpy Cat mosolygott? Ez A Fiú Kimentett Egy Fuldokló Wombatot A Jeges Tóból – Ami Pedig Ezután Történt, Az Csodálatos? Nem kell többé hírportálokat meg magazinokat böngészned az ilyenek után – valaki úgyis posztolja!

…a partilista. Még sosem volt olyan könnyű áttekinteni a ránk váró bulikat, koncerteket, mint a Facebook Események menüpontjában. Ha pedig kinéztünk valamit, vagy elfogadnánk egy meghívást, még azt is csekkolhatjuk, esélyes-e, hogy felbukkan a főnök vagy egy nem kívánatos ex. Szinte már túl kényelmes az egész.

…látni, hogy másnak még nálunk is rosszabb. Mikuláscsomag várt a szélvédőn? Leépítést terveznek a cégednél? Hosszú a sor a bankban? Rajtad állt bosszút nyomorult életéért az önkormányzatos néni? Az ilyen bosszúságokat a legjobb azonnal egy Facebook-posztban levezetni – és persze elolvasni mások szenvedéseit, hogy abból is energiát merítsünk: nem mi vagyunk a legszerencsétlenebbek a világon.

…a pillanat, amikor másnaposan meglátod, hogy ismerősnek jelölt valaki – aztán kiderül, hogy igen, ő az, tegnap estéről. Megjegyezte a neved. Vette a fáradtságot és megkeresett. Igen, ő az. Igen, egyedülálló. Jobb ez, mintha eleve elkérte volna a számod.

…a lájkok áradata. „Csak három? Ne már! Hét? Jó, ez már valami, de szerintem ennél azért viccesebbet írtam/szebb vagyok. Tizenkettő? Oké, alakul ez, most egy darabig nem is nézem… Huszonhárom?! HATALMAS ARC VAGYOK!”

Nem hiányozna…

…az ismerőseink négyötöde. Lássuk be: alig egy-két tucat emberrel tartanánk a Fácsétól függetlenül is a kapcsolatot. A perifériális ismeretségek – pláne, ha már nem is tudjuk, honnan származnak – csak feleslegesen leterhelik az agyunkat, főleg, ha rendszeresen posztolnak és lusták vagyunk elrejteni őket. Így is elég erős zajban élünk, nap mint nap szinte feldolgozhatatlan mennyiségű inger ér minket, szóval nem ártana egy nagytakarítás, nem?

…a rengeteg partifotó. A Facebook – főleg nyáron – szinte nem is szól másról, csak A Bulikról, Ahol Nem Voltál Ott. Tucatnyi ismerősöd eksztázisban tekereg a diszkógömb alatt, félcelebekkel szelfizik, vagy duckface-t produkálva aleskadiamondingol a mosdóban? Ne foglalkozz velük! Tudd, hogy eleve azért mentek oda, hogy aztán 120 képes albumban posztolják az egészet a Facebookra. Te pedig okosabb vagy ennél, nem?

…a rengeteg partifotó, amin rajta vagy. Van, hogy elgyengül az ember és elmegy egy buliba, amiről nagyon jól tudja, hogy Facebook-album lesz. És van, hogy ezeken a képeken – hála a Facebook ijesztően pontos arcfelismerő algoritmusainak – bizony betagelődik. És van, hogy bekapcsolva hagyta az engedély nélküli tagelődés lehetőségét. Aztán meglátod magadat eltorzult arccal, izzadságtól csatakosan – és volt önbizalom, nincs önbizalom.

…a politika. Nem, nem a politikára úgy általában gondolunk, hanem a szervilis, aljas, vagy egyszerűen nagyon ostoba ismerőseink politikai témájú posztjaira. Ezt valószínűleg nem is kell ragoznunk – van az a perverz öröm, amikor buta emberek buta megmondásain egyszerre szórakozunk és húzzuk fel magunkat, de a rasszista, tömeggyilkosokat éltető, vagy simán ellenfelei halálát kívánó posztok nem ilyenek. Három választásod van: leállsz oktatni, ignorálod vagy törlöd az ismerőseid közül. A Life.hu tippje: válaszd az utóbbit.

…a megremegő gyomor és elgyengülő végtagok. Amikor exed/kiszemelted kapcsolati státusza változik – nem a megfelelő irányba. Rosszabb esetben kép kíséretében.