Zalatnay Sarolta: "Nem lehet, hogy visszakerüljek a börtönbe"

Félsz, hogy visszakerülhetsz a börtönbe?

Az nem lehetséges, hogy visszakerüljek a börtönbe. Ettől nem is rettegek. Pontosan azért, mert tudom, milyen volt bent. De azt nem tudom elképzelni, hogy ismét elítéljenek, mert akkor nem tudom, hogy hol tart az igazságszolgáltatás Magyarországon. Az ország brókercégei több milliárdot sikkasztanak és szabadlábon vannak, én meg egymillió forint miatt kerültem ilyen lehetetlen helyzetbe.

Nekem nincsen se politikai, se gazdasági hátterem. Nem irigylem magamat a kialakult helyzetért, de azért nem érzem úgy, hogy fenyegetne a börtön. Bár igaz, tegnap sem éreztem, hogy egyáltalán elítélhetnek, ahogy az ügyvédem levezette, ez elképzelhetetlennek tűnt. Most a legfelsőbb bíróságra kerül az ügy, ahol három bíró, három ügyész és egy másik ügyvéd fogja eldönteni, mi is történt valójában. Még ha esetleg fel is ajánlják a választás lehetőségét: elismerem a bűnösségemet, otthon maradhatok, vagy bemegyek fél évre, akkor inkább az utóbbit választom. Nem fogom megváltoztatni a véleményemet.

Vannak újból álmatlan éjszakáid?

Sajnos igen, és még mindig vannak olyan dolgok, amiket nem szeretek: a rendőrszirénát hallani és a kulcscsomó csörgését. Sokáig fél 6-kor ébredtem, a sitten ekkor van az ébresztő, de néha már 3 óra körül is ébren vagyok. Sohasem használtam semmi olyan tudatmódosító szert, ami ez ellen tenne, alkoholt, drogot. Azt szeretem, ha tiszta aggyal tudok átvészelni dolgokat. Ráadásul rossz emlékeim is vannak gyerekkoromból az eszméletvesztésről. Akkor még éterrel altattak, ami zuhanás az alvásba. Mindig az jut az eszembe, ha berúgok, akkor elvesztem az eszméletemet vagy nem vagyok ura a cselekedeteimnek. Éppen ezért az agyvérzéstől is félek és attól, hogy megbolondulok. Az agykontroll sokat segít abban, hogy irányítani tudjam a tudatomat, ne pánikoljak be vagy ne bolonduljak meg.

A lányod végig melletted van, a legnehezebb pillanatokban is. Ilyen életet gondoltál neki?

Hároméves korában fogadtam örökbe, de nem azért, hogy ilyen életet kapjon. Mindig mellettem van. Sohasem kértem a problémás ügyeknél, hogy legyen ott, ő akar jönni. Ugyanakkor látom rajta, hogy izgatja, ami körülöttem történik, nem tud aludni, ideges. Amikor kikerült az intézetből, csak egy cipője, egy gatyája és egy pulcsija volt. Utána viszont nagyon jól éltünk. 5-6 éves korától mindenhová utazott velem, Ausztráliába, Kanadába. Azzal mentegetem magam, hogy legalább akkor szép életet biztosítottam neki, mindenünk megvolt.

Az egészséged rendben van?

A stressz miatt sok minden van, de a rák 13 éve szerencsére nem újult ki, 2002-ben volt a műtétem. A legnagyobb problémámmal tavaly kétszer kerültem kórházba. Úgy vittek be, hogy azt hitték, agyvérzésem van. Borzalmas volt, lezsibbadt mindenem. Félelmetes volt, szédültem, nem bírtam menni. Ezt a betegséget a gyerekkoromból hozom, ha megfázom, az influenza az arcüregemben, a fülemben csapódik le. Elzáródás volt az orrjáratomban, ki kellett nyitni az orrnyerget. Három hétig feküdtem a gégészeten, majd még egyszer három hetet. Most az idegességtől remeg a lábam, ha ülök vagy a szemem tikkel. Erre csak úgy tudok reagálni, hogy a zenébe menekülök. Felkaroltam egy kislányt!

Kinek segítesz?

Mindig az volt az álmom, hogy egy kezdő énekessel álljak színpadra, aki fel tudja frissíteni az én világomat, én meg a rutinommal tudom segíteni az övét. Egymás segítségére vagyunk. Az életben nem volt féltékenység bennem az együtténeklésben. Szabó Anitát, aki a Rising Starban szerepelt, egy falubeli barátomon keresztül ismertem meg. Már kinéztem a lokomotívos és skorpiós világomból néhány dalt, amit fel tudnánk dolgozni, mindenképpen rockot. Szőrős, rekedtes éneklésre, tempóra vágyom. Most ezzel próbálkozom és egyelőre nagy örömömet lelem benne.

Hogyan szeretnél élni, mi tenne boldoggá?

Az, ha nem volnának anyagi gondjaim, anyagi biztonságra vágyom, nem luxusra. Az életkörülményeim legyenek normálisak és az állataimat is el tudjam tartani. Jól érzem magam a tárnoki házamban, 10 éves autóm van, ezzel is elvagyok. Nincsenek luxusigényeim. Szeretnék az állatokért minél többet tenni és nem csak a hangommal.

A lányodnak mit kívánsz?

Hiába kívánok neki egy családot, mert én már boldog lennék egy unokával, a mai fiatalok később érnek. Ha a férjhezmenetelt emlegetem, akkor kiröhög. Niki már 25 éves, nagyon empatikus beállítottságú, közel áll hozzá a jótékonykodás, de még tanulni akar. Szereti az ezoterikus dolgokat, természetgyógyász iskolát végzett, és ájurvédikus masszázzsal keresi a kenyerét. Hiába tudnák neki munkát szerezni külföldön, ő nem akar távol menni tőlem. Viszont hiányolom belőle az eltökéltséget és a kitartást. Amikor 15 éves koromban elkezdtem énekelni tudtam, hogy énekesnő akarok lenni. Mindig megkérdezték, hogy jó, jó, de mi a rendes foglalkozásod? Az énekesnői karrier stabil álmom volt.

Pasi hiányzik az életedből?

Hol igen, hol nem. Néha jó lenne odabújni valakihez, amikor nehézségeim vannak és megbeszélni. Most már értem, hogy bizonyos kor és idő után az ember beleszokik az egyedüllétbe és ez nem jó. Én 2004-ig sohasem éltem egyedül, mindig volt társam: férjem, élettársam, édesanyám. Nem szerettem egyedül lenni soha. De ma már nem tudom elképzelni, hogy valaki velem alszik, kerülgetem reggel. Niki most sokáig a városban aludt és nagyon élvezem, hogy újból hazaköltözött. De biztos, hogy ha valaki megdobogtatná a szívem, nem mondanám azt, hogy nem.

Vannak mostanában fellépéseid?

Január-februárban nálam is nagy csönd volt, márciusban kezd mozogni a zeneipar. Nyáron minden hétvégén koncertezem, fesztiválozom, Erdélybe és Szlovákiába hívtak a magyarok. Régebben volt olyan, hogy nőnapkor egymás után négy bulit lenyomtunk a gyárakban. Ha ahhoz hasonlítjuk a koncertek számát, amennyit régen buliztunk, ahhoz képest nagyon kevés. Most kevesebb az előadás és nem azért, mert elfáradtunk. De attól nem tartok, hogy a per miatt visszamondnak lekötött fellépéseket. Ismerve a jogi procedúrákat, ebben az évben másodfokra nem fog kerülni a dolog.

Nosztalgiázol?

Egyértelműen, és ez nem csak az anyagiakról szól. Felmész egy színpadra és ott senki sem támadhat, bánthat, mert tudom, amit tudok. Viszem magammal a közönséget, visz a lélek, a lendület, az a fajta energia, ami aztán visszajön hozzám, pedig már nem 20 éves vagyok, hanem 67. Amikor buli van, akkor erőt kap az énekes, ha fáj a feje, dereka akkor is kimegy a színpadra és utána már semmi sem fáj.