Völgyesi Gabi: Ádámmal a kapcsolatunkat el nem tudom képzelni a zenekar nélkül

Feltűntél az RTL II Szelfi című sorozatában. Miért tetszett meg ez a lehetőség?

A természetesség érték, ami az emberhez közel áll. Minden, ami mesterkélt és álszent, az nem érték. Ez a műsor egy kísérlet, amelyben a főszerep az ember emberi mivoltáé, a hétköznapjaié, amelynek szeleteit mutatom be én is kendőzetlenül. Manapság az álszentség virágzó trend. A közösségi oldalakon vagy egymás szemébe nem a tutit mondjuk és láttatjuk, hanem egy kicsit púderezzük a dolgokat. Ez alól én sem vagyok kivétel, de van bennem törekvés arra, hogy ezen irányvonal ellen tegyek valamit. Előadóként az elmúlt években akarva akaratlanul kiéleződött az érzékenységem más emberekkel szemben, amely az életszemléletem és a kapcsolataim terén jelentős változásokat eredményezett. Ahol lehet, igyekszem a természetesség és őszinteség ellentrendjét képviselni. Az őszinteség, amikor két ember beszélget egymással, az felszabadító. A Szelfi számomra egy tanulási folyamat, hogy minél előbb levetkőzzem azokat a gátlásaimat, amik megakadályoznak abban, hogy felszabadultan tudjak létezni. „A miért vállaltad?” kérdés mögött rejlő értékítélet és annak a kommunikálása máris gátat szab az én próbálkozásaimnak, ellenem és ellenünk dolgozik. Az őszinte, egyenes viselkedés ellen, amivel kezdtem a gondolataimat.

Ez a nagy őszinteség miért nem maradhat családi körben, miért kell a nagyvilág elé vinni?

Nem hiszem, hogy okos dolog méricskélni az őszinteséget. Az én világképemben a legfőbb érték a természetes ember. A Szelfi egy teljesen új, alternatív műfaj itthon, amit nem tudok egyelőre beazonosítani. Videonapló, ami azért értékes, mert nem szerkesztői utasítások generálják benne a cselekvést, hanem természeteses személyek által hozott döntések. Hasonló dokureality műfajokkal, valóságshow-műsorokkal összevetve ott lehet elkülöníteni, hogy az egyik egy művi valóság igaznak ábrázolva, a másik természetes. És ami valóság, igaz és emberi, annak mindenhol ott a helye. Családi körben és a nagyvilágban egyaránt.

Miért érezted szükségét annak, hogy ezt az oldaladat is megmutasd?

Mert, mint mondtam, ahol lehet, ott igyekszem hangsúlyozni a fent említett értékeket. Ha megismerik az énekesnő vagy ügyvédnő esendő, emberi oldalát is, az minden, csak nem helytelen. Jogászként sem tudok és nem is akarok kibújni a szenzitív ember bőrömből. A szereplést egyébként egy hosszadalmas döntési folyamat előzte meg, miután felmerült, hogy a párommal részt vehetnénk mi is ebben a műsorban. Heteket évődtünk, hullámhegyek és hullámvölgyek követték egymást. Volt, amikor úgy gondoltuk, hogy ezt nem tudjuk bevállalni, mert túl sokat kérnek az intimitásunkból. A másik oldalon pedig úgy gondoltuk, hogy ennek van értelme. Volt egy holtpont, amikor kis híján tárcsáztam a szerkesztőket, de ezen átlendültünk, majd belevágtunk.

Nem féltetted a magánéletedet?

De, igen. Én szívesen beszélek az érzéseimről, gondolataimról, nézeteimről, míg Ádám tágabban szereti meghatározni az intim szférát maga körül. Ez egy konfliktusforrás volt a forgatás során, de ha bennem felmerült egy kérdésnek az erkölcsi vetülete, azt megbeszéltem a társammal. Attól tartottam, hogy ez a műfaj megköveteli azt is, hogy az ember kibeszélje az őt körülvevő rokonait, családtagjait. Miután átrágtam magamat ezen, arra jutottam, hogy én a forgatást csak a lelkiismeretem szerint helyesen eljárva tudom végigcsinálni. Ezt a műsor készítői elfogadták.

Másfajta előnyöd is származik a szereplésből azon kívül, hogy többen megismernek?

Hogy közgazdasági kifejezéssel éljek, az árukapcsolás. Fontos, hogy azt a figyelmet, ami most ránk hárul, tovább tudjam görgetni a Unique-ra. Szép számmal vannak fellépéseink, foglalkoztatnak minket. Hivatásunk a zenélés, nem tudok betelni a kihívásokkal, és mindig többre vágyom. Még nem jött el az a határ, hogy a gyerekeimmel nem tudnék annyi időt eltölteni, amennyit szeretnék. A fellépések szinte mind hétvégére esnek. Nem vagyunk megélhetési zenekar, így nem kell kompromisszumokkal terhes döntéseket hoznunk. A reggelek pedig megmaradnak a családnak. Martin napközben egy családi napköziben van, Eliot csak hétfőn és pénteken jár ide. Utána este fél 5-től fél 10-ig ismét együtt vagyunk. Ha a hétvégékből elmegy a fele a koncertekre, az nem fáj. A gyerekek boldogságforrások, de nem szabad, hogy csak róluk szóljon az életünk. Ismerem magamat, sok-sok ambíció feszít, amit muszáj valahogy kielégítenem. Az életem más frontjain is kell, hogy érvényesüljek. A zenekari folyamatok, amióta anya vagyok, lelassultak, és sokszor éget a vágy, hogy minél hamarabb megjelenhessen tőlünk új zenei anyag.

Ügyvédi hivatásod hová fér bele?

Péntekenként visszaszívom azt a gyakorlati tudást, ami az elmúlt három és fél évben elpárolgott. Megtalálnak a lehetőségek, de ez kötött időben való foglalkoztatást jelentene vagy a magán- vagy a közszférában. Nagy szívfájdalmam, hogy nem tudok ezeknek most megfelelni. Úgy ítélem meg, hogy most leginkább a Szelfi által tálcán kínált lehetőségeket kell megragadnunk, így az ügyvédi hivatást takaréklángon gyakorlom. Jelenleg csak annyit tudok tenni ezért a szakmámért, hogy rendszeresen különítek időt az ápolására. A gyerekeim folyamatosan nőnek, felszabadul majd az időm, de ez most egy átmeneti időszak. Az ügyvédkedés nem egy tartalékszakma, most azonban az anyaság került előtérbe. Ez egy olyan karrier, amelynek építésével még nem tudtam eleget foglalkozni. Szerencsére a jogi diploma egy csomó másik munkakörre is konvertálható.

Az ügyvédi karrieredet a tévés szereplés nem veti vissza?

Sosem származott még károm abból, hogy ismert előadó vagyok. Inkább egyfajta kuriózumként tekintettek erre az oldalamra a jogász kollégák. Azt gondolom, hogy az embernek több arca van. Amíg ügyvédjelölt voltam három és fél évig, előfordult, hogy nekem kellett kikérdeznem egy tanút, aki lefagyott attól, hogy ismert engem, de nem tudott hová rakni. De volt olyan tapasztalatom is, aki szóvá tette, hogy ismer. Nem hazudtolom meg magam egyetlen helyzetben sem, én azt képviselem, ami vagyok. Ha ügyfélről van szó, akkor az ügye a legfontosabb.

Azt mondtad, hogy te már csak anyának érzed magad, nőnek nem…

…És ez olyan meglepő? Jelen életszakaszom az anyaságról szól. Amikor ezt mondtam, valószínűleg így gondoltam. Sőt! Vannak élethelyzetek, amikor frusztráltnak érzem magam, és nem tudom az adott érzéseimet és energiáimat levezetni. Általában boldogságteli létállapot az anyaság, de néha nem árt egy kicsit elvonatkoztatni. A Unique-fellépéseken lehetőségem van olyan nőies ruhában, színpadi sminkben és zenei közegben a közönségünk elé állni, amelyek során a közönség elsősorban nem az anyát látja bennem. A nőiességnek mindazt a részét tehát, amit külsőségben mérnek, a fellépéseken meg tudom mutatni. A nőt azonban szerintem nem tűsarokban és dekoltázsban mérik, továbbá az anyaságom beleolvad a női mivoltomba, azokat nem lehet külön értelmezni. Ha Ádámmal kettesben vagyok, ott nem szeretek kiöltözni, laza és kényelmes vagyok. Ha kimozdulok itthonról, akkor a nőiesebb ábrázatomat mutatom. 38 éves vagyok, mást jelent számomra a nőiesség, mint 10 vagy akár 20 évvel ezelőtt, máshol vannak a hangsúlyok. Már nem akkora öröm kirittyenteni magamat és vonulni, begyűjteni a bókokat, amikből szerencsére még jut elég. Jó érzés, de már kevésbé utazom erre.

Te viseled otthon a nadrágot?

Úgy érted, hogy én hozom-e többnyire a döntéseket? Ádámnak szívfájdalma, amin tovább kell lépnünk, hogy az ő munkái nincsenek a műsorban reálisan ábrázolva. Az, hogy ő mit és mennyit dolgozott a forgatások alatt, nem látható a szerkesztett adásokban. A műsorban én vagyok a főszereplő, ő pedig a fő mellékszereplő. Bár van, hogy Ádám munkatempóját is lassítja a gyerekek megléte, de mindemellett tevékeny dalszerző és reklámzeneszerző. A forgatás alatt is és most is stúdiózik, aminek a képernyőn való megjelenítése unalmas lenne, ezért az őt - munka közben - ábrázoló képsorok többnyire nem lettek adásba szerkesztve. A szerepek egyébként le vannak osztva nálunk, enyém az anyaság, a konyha, ő vágja a füvet és írja a dalokat, viszont együtt lépünk fel. A döntéseink során pedig igyekszünk konszenzusra jutni. Sok témában ad nekem szabad kezet, a Unique zeneiségébe viszont nem enged beleszólást.

Mikor lepett meg a párod valami női, csak neked szánt dologgal?

Meglepetésekben nem erős Ádám, de hozzáteszem - én sem. Amire szükségünk van, megvesszük, ami közös döntést igényel, azt megbeszéljük. Leülni, és azon gondolkodni, hogy mivel lepjen meg, tőle idegen. Inkább csinál nekem egy jó kávét, csokival kínál, moziba visz. Valóban néha vágyok egy személyes ajándékra. Könyvfüggő vagyok, de az olvasásához idő kell, az pedig mostanában nincs. A családomtól gyakran kapok könyvutalványt. A páromtól viszont nemrég kaptam egy masszázsbérletet, ami nagyon betalált, hisz régóta hátfájós vagyok.

18 éve vagytok együtt Ádámmal, és az együttes is ennyi ideje létezik… Sohasem ingott meg a házasságod?

A mögöttünk lévő 18 év és a két gyermekünk olyan erős kapocs közöttünk, hogy a megingás számomra értelmezhetetlen. Egyébként nem házasodtunk össze, nem érdekel a házasság intézménye, úgy érzem, nem ebben mérik a boldogságot. Nem kell okirat ahhoz, hogy felelősségteljesen és erkölcsösen éljünk egymás mellett. Azért hívom férjemnek őt, mert egyszerűsíti a bemutatását. Ádámmal való kapcsolatom 18 éves, pont úgy, mint a Unique. A mi kapcsolatunkat el nem tudom képzelni a zenekar nélkül. Ha szigorú katolikus neveltetésben részesültem volna, akkor valószínűleg másképpen gondolkodnék a házasságról. Ádám is pont így látja.

Milyen anya vagy?

Türelmes vagyok. Nem voltam mindig ilyen, ezen a fronton nagy ívet futottam be. Tinédzser koromban hajlamos voltam a másik fejére telepedni, majd amikor tudatára ébredtem ennek, kontrollálni kezdtem magam. A gyerekeket nem akarom agyoninstruálni. Martin rengeteg figyelmet igényel, amit én nagyon szeretek megadni neki, csakúgy mint Eliotnak. Imádok együtt játszani velük, ami azonban sok-sok moderálással jár együtt. Eliot egy nyugodtabb, szemlélődő kisfiú, Martin pedig pörög a saját tengelye körül. Benne nagyon magamra ismerek, a kis Gabira, aki ahol megjelent, ott megtelt vele a szoba.