Miért halt meg Mágnás Elza?

Szász Attila és Köbli Norbert a szép fesztiválsikereket és jó kritikai visszhangot elért A berni követ után ismét összeálltak, és egy újabb kiváló tévéfilmet készítettek. Szerencsére a Félvilág végül oda is felkerült, ahova valójában való: a mozivászonra. Néhány képkivágáson és a kevés külső jeleneten érződnek a költségvetés korlátai, de ennek ellenére ez egy nagybetűs mozifilm. Köbli okosan indít azzal a thrillerbe illő jelenettel, ahogy az utazótáskát a ködös Lánchíd tövében kihúzzák a Dunából, és a fedelet felnyitva egy velőtrázó női sikoly kíséretében megpillantjuk Elza holttestét. Ezt követően visszaugrunk az időben és Elza utolsó négy napját követhetjük figyelemmel.

Egy vérbeli pszichothriller pereg előttünk, egy kis fülledt erotikával. Egy kusza és szövevényes viszonyrendszer bontakozik ki lassan: Elza és Rózsi viszonyának ábrázolásából sokat tanulhatott volna Peter Strickland a The Duke of Burgundy leforgatása előtt, de legalább olyan komplex az első ránézésre pofonegyszerűnek tűnő kapcsolat Max és Elza között: a férfi talán még nagyobb mértékben rabja a nőnek, mint a kitartott a kitartójának. A fordulatos és meglepő módon humorral fűszerezett forgatókönyv mellett a film egyik legnagyobb erőssége a kiváló hangulatteremtés: a zenék, az operatőri munka és a csúcspontot adó lassított montázs során a párhuzamos vágás a végletekig fokozza a feszültséget.

A harmadik pillér, amitől olyan varázslatos lesz a Félvilág, a fantasztikus színészi játék. Kovács Patrícia gyönyörű és már attól, ahogyan a szipkát tartja, képtelenség nem rá figyelni a vásznon. Igéző a jelenléte és a magabiztossága csak úgy sugárzik a vászonról a játékidő többségében, miközben néhány jelenetben (amikor megkéri Rózsit, hogy feküdjön mellé, ahogy Jeanne d’Arc szerepét próbálva az arcbőrét húzza feszesebbre, vagy ahogy pénzt ajánl azért, hogy részt vehessen egy bálon, ahol a miniszterelnök feleségének a színpadon kellene vele kezet fogni) kiderül, hogy valójában egy szeretetéhes, elismerésre és köztiszteletre vágyó nő, aki retteg az öregedéstől. Gryllus Dorka hasonlóan parádés az Elza ellentéteként megjelenő bigott komornaként: különösen az utolsó jeleneteiben megdöbbentő az az átalakulás, amin keresztülmegy. A kettejük között álló Döbrösi Laura egy kicsit halványabb, de ez talán így is van rendjén, hiszen egy visszahúzódó, a nagyvárosba éppen csak belecsöppenő lányról van szó, akinek a karaktere a zseniális zárójelenetben megmutatja, hogy micsoda fejlődésen is ment át néhány nap leforgása alatt.

A Félvilág egy lebilincselő hangulatú film két színésznő fantasztikus alakításával megkoronázva. Akár a filmvásznon, akár a televízióban, de nagyon remélem, hogy Szász Attila és Köbli Norbert folytatja még a közös munkát, mert ilyen színvonalú magyar filmeket nagyon jó nézni.