1891 közepén mutatták be Oscar Wilde-nak az ifjú Lord Alfred Douglast, aki ekkoriban még oxfordi hallgató volt. Wilde pedig ekkoriban sikerei csúcsán állt: ünnepelt szerzőként tevékenykedett drámában, prózában és lírában egyaránt, a társasági élet közkedvelt alakjaként élvezhette a számára mindig oly fontos népszerűséget, anyagilag is el volt kényeztetve, miközben otthon boldog családapaként nagyszerűbbnél nagyszerűbb meséket írt a gyerekei szórakoztatására. A fiatal Alfred Douglas (akit a barátai és családtagjai is csak Bosie-nak szólítottak) azonban alaposan felforgatta Wilde életét.
Eleinte csak pártfogója és mentora lett az írói pályára készülő fiatalembernek, majd kapcsolatuk egyre szorosabbá vált, intellektuális, társasági és fizikai értelemben is.
Közös lapot alapítottak, olyan sok időt töltöttek egymás társaságában, hogy az már Wilde családjában is konfliktusokat okozott, és a fiatal fiú szépsége teljesen megbabonázta Wilde-ot, aki ezen a szerelmi viszonyon keresztül a saját homoszexualitásával is új szinteken szembesült. Ennek az lett a vége, hogy alaposan megmártózott a korabeli homoszexuális szubkultúra sötétebb világában is: meleg prostituáltak szolgáltatásait vette igénybe, veszélyes környékeken kiszolgáltatva magát, alvilági figurákkal kapcsolatba kerülve.
Eközben pedig továbbra is folytatódott a viszonya Bosie-val, gyakorlatilag nyíltan vállalva a dolgot. Ami akkoriban sem számított volna hihetetlenül különleges és botrányos esetnek, csak épp a fiú apja, Queensberry márki (aki többek között a modern boksz szabályainak megalkotásáról volt híres) nem igazán vette jó néven a viszonyt, de őt sem igazából a kapcsolat, hanem annak nyilvános volta zavarta. Így hát többször felkereste és megfenyegette Wilde-ot, aki sokáig le tudta szerelni a dühös apát, de például a nagy sikerű, Bunbury - avagy jó, ha szilárd az ember című új darabjának bemutatójáról előre kitiltatta a márkit, mert félt, hogy botrányt fog okozni. Ami meg is történt később, csak másképp: 1895. február 18-án Queensberry márki felkereste az egyik klubot, aminek Wilde rendszeres vendége volt, és otthagyta a névjegykártyáját, rajta egy jegyzettel:
Oscar Wilde-nak, a pózoló szodomitának.
Ezután Wilde súlyos hibát követett el: néhány barátjának tanácsára beperelte a márkit rágalmazásért, akit eljárás alá is vontak. Ő azonban ellentámadásba ment át, magánnyomozókat fogadott, és az ügyet arra igyekezett felhasználni, hogy tönkretegye Wilde-ot. Akinek elég lett volna mindezek hallatán visszavonnia a feljelentést (és mondjuk lelépni Franciaországba egy időre, ahogy azt a józanabb barátai tanácsolták), de kitartott, és csúnyán megjárta.
A per tárgyalása óriási érdeklődés mellett zajlott, a lapok beszámoltak minden mocskos részletről, Queensberry tanúi pedig sorra bizonyították Wilde titkos kalandjait. Így hát a bíróság végül felmentette a márkit a rágalmazás vádja alól, a perköltségek miatt Wilde pedig gyakorlatilag csődbe ment. De a nagyobb bajt számára az jelentette, hogy az ügyben felmerülő információk miatt eljárás alá vonták, és egy új perben immár vádlottként kellett a bíróság elé állnia. Ahol a művei egyes sorainak magyarázatát is elvárták tőle egy (még a korabeli bíró szerint is) jogilag teljesen értelmetlen eljárásban, de végül bűnösnek találták fajtalankodásban, és két év fegyházra, valamint kényszermunkára ítélték.
A börtönben töltött idő megtörte Wilde testét és lelkét is. A hazájában kitaszított lett, nem véletlenül költözött Franciaországba a szabadulása után. A családja kitagadta, a gyerekeit a feleségének ítélték, aki megváltoztatta a nevüket. Wilde egészsége pedig annyira leromlott, hogy alig három évvel később egy egyszerű fülfertőzésbe halt bele.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.