Hogy minek? A végtelenül kínosra megírt, az embereket nagyon ostobának néző forgatókönyvnek. Bár már az első részben is megjelentek ezek a jelentek, például a random 10 statisztával leforgatott eljegyzési parti, azért a legutóbbi adásra már tényleg csak erős jó indulattal lehet azt mondani, hogy nyomokban valóságot tartalmazott.
A banda két színésznőjét (Babett és Bogi) pont ugyanarra a filmre és szerepre hívták be castingra. Az egész vonal az ügynökök telefonhívásától, a kamerapróbáig, pont annyira volt spontán, mint az, ahogyan Rita Jánosa elment virágot venni a szponzorvirágboltba. Az asszony reakciójáról már tényleg ne is beszéljünk, ami annyira volt természetes, mint a budapesti ember döbbenete a délutáni dugón. Persze nyilván fél a szerkesztő, mert hát az ilyen műsorok Amerikában is gondosan összerakott forgatókönnyel készülnek, csak azt felejtik el, hogyha a gondosan jelző kimarad, a néző inkább kínosan érzi magát, mintsem röhög a kamuszagú sztorikon.
Ráadásul a Feleségek Luxuskivitelben viszonylag jó alapanyagból dolgozhat. Csősz Bogi, a maga, felvett(?), török jégkirálynő karakterével, valószínűleg magától is képes lenne megcsinálni a show-t, ha mindössze annyit kapna utasításba a szerkesztőktől, hogy menjen el egy használtruha boltba vásárolni. De nem félteném Vivit sem. Mert a „szolgázással”, az országot magára haragító luxifelinek sincs szüksége szövegkönyvre ahhoz, hogy újra megbotránkoztassa az irodából hazaeső embereket a tévé előtt. Simán kiraknám egy operatőrrel egy templomnál, amit le kell foglalni az esküvőjére. Mindössze annyit kellene neki mondani: Légy önmagad! Tudod, mint törökbe'. Félidőben beküldeném hozzá Babettet, akinek szintén nem gondolom, hogy nem lehetne elengedni a kezét, és azt mondani, légy spontán.
Mindezzel nem azt akarom üzenni, hogy dobják kukába, a műsor sajátosságát, vagyis a megtervezett jeleneteket, de ha mindezt csak olyan módon tudja bemutatni a műsor, ahogyan a hatodik részben láttuk, akkor félve várom az utolsó két részt. Pedig olyan szépen indult a Feleségek Luxuskivitelben, igazi bűnös élvezetnek, nagy adag polgárpukkasztással. Vissza kellene térni a gyökerekhez, és elengedni ezeket a mesterséges sztorikat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.