Clint Eastwood kukásként kezdte mielőtt befutott volna Hollywoodban

Noha szép szál legénynek (és később öregúrnak) látszik a filmjeiben, de az talán meglepő, hogy mennyire nagyon magas, 193 centire nőtt.

A húszas évei közepén kezdett csak el színészkedni, és sokáig B-kategóriás filmek kis szerepei jutottak csak neki, mellette pedig medenceásásból és kukásautó vezetéséből tartotta el magát.

Az ismertséget a Rawhide című westernsorozat hozta el a számára, amiben még az énektudását is többször megcsillantotta, de akkoriban Amerikában a tévés színészek még abszolút a második ligát jelentették a filmes kollégák mögött, és a két terület között nagyon ritka volt az átjárás.

Így aztán már bőven a harmincas évei közepén járt Eastwood, mire filmcsillag lett belőle. Ehhez az kellett, hogy nagyon olcsón leszerződjön egy alig ismert olasz rendező Olaszországban forgatott, eredetileg csak az olasz mozikba szánt filmtrilógiájára. Ebből lett az Egy maréknyi dollárért, a Pár dollárral többért és A Jó, a Rossz és csúf. Amikor pedig Sergio Leone rendezéseit végül Amerikában is bemutatták, egy csapásra sztárrá vált Eastwood is.

Mind a három filmben ugyanazt a poncsót (egészen pontosan sarapét) viselte, amit közben egyszer sem mostak ki. Szintén közös a három filmben, hogy egyikben sem derül ki a figurájának igazi neve, maximum becenevekkel illetik őt a többiek.

Noha a filmjeiben nagyon sokszor és nagyon jellegzetesen dohányzott, magánemberként sosem élt ezzel a szokással.

A hetvenes évek elején bújt bele először a karrierje másik ikonikus karaktere, Piszkos Harry bőrébe. A filmszéria sikere alapozta meg az öntörvényű zsarufigurák és az akciófilmek máig tartó hollywoodi népszerűségét.

A Piszkos Harry forgatásán a rendező Don Siegel lebetegedett, és időlegesen Eastwood ugrott be helyette. Ezzel indult el a rendezői munkássága, ami azóta már hamincnyolc mozifilmet számlál, és jelentőségében talán még a színészi karrierjét is felülmúlja.

Hatvankét évesen jelölték először Oscar-díjra a Nincs bocsánat című film főszerepéért és rendezéséért. Utóbbiért el is nyerte, ahogy később ugyanebben a kategóriában a Millió dolláros bébiért is. Ezzel hetvennégy évesen ő lett minden idők legidősebb Oscar-díjat nyerő rendezője.

Híres arról, hogy milyen könnyű kézzel dolgozik rendezőként, és a legtöbb jelenetet csak egyszer veszi fel. Egy átlagos forgatási nap nála nem kezdődik reggel 9 előtt, és a legtöbb esetben ebéd utánra már vége is van.

Kétszer házasodott, de legalább hat nőtől született legalább nyolc gyereke. Azért csak hozzávetőlegesek a számok, mert ezek csak a bizonyított esetek, Eastwood pedig nem hajlandó nyilatkozni a magánéletének ezen részéről.

Rajong a jazzért, maga is képzett zongorista, és számos filmjének ő szerezte a zenéjét is. A jazz egyik halhatatlan alakjáról, Charlie Parkerről pedig filmet is rendezett Bird címmel.

A kétezres évek elején a Gorillaz zenekar az ő nevét adta címként egyik dalának, ami hatalmas sláger lett akkoriban.

Saját bevallása szerint az elmúlt több mint negyven évben minden nap legalább kétszer meditált.

Rendezőként még mindig aktív, és szinte évente jelentkezik új filmmel, legutóbb a Richard Jewell balladájával. Színészként viszont már hosszú évekkel ezelőtt bejelentette a visszavonulását, de A csempész című film kedvéért nemrégiben egy utolsó kivételt tett.