Így tanítanak önismeretre Irvin D. Yalom pszichoterápiás történetei: halál elkerülhetetlen, de még az életünkben szembenézhetünk vele

"Ám azt, aki belül üres, soha nem töltheti ki teljesen egy másik sérült személyiség. Épp az ellenkezője történik: két törött szárnyú madár egyesülése vergődő repülést ígér. Hiába a végtelen türelem, végül el kell szakadniuk egymástól, és külön-külön kell begyógyítaniuk sebeiket."

Irvin D. Yalom pszichoterápiás történetei olvasmányosak és bölcsek. Legnépszerűbb műve a Szerelemhóhér tíz olyan pácienst mutat be, akiknek története bizonyítja, hogy szembenézhetünk a saját és szeretteink halálának elkerülhetetlenségével; a szabadsággal, amely lehetővé teszi, hogy az életünket úgy éljük, ahogy akarjuk; a végső pillanat magányával valamint azzal a ténnyel, hogy létezésünknek nincs egyértelműen meghatározható értelme. Yalom Szerelemhóhérjának kliensei többek közt alvászavarokkal, szorongással, depresszióval, öngyilkos gondolatokkal, szélsőséges hangulatváltozásokkal küszködnek és e tünetek mögött mindenhol ott húzódik a tudattalan rettegés az elmúlástól. A történetek arra is rávilágítanak, hogy ezzel a szembenézéssel új tartalommal tölthetjük meg az életünket, és ha elég bátrak vagyunk elszakadni régi hiedelmeinktől, önkorlátozó érzelmeinktől, minőségibb életet élhetünk.

Yalom pszichoterápiás történeteinek érdekessége, hogy miközben páciense esetét írja le, megismerhetjük az ő saját érzéseit is kliensei és problémájuk iránt. Ez utóbbi mindenképpen merész vállalás, sokakban kettősséget ébreszt, ugyanis a professzor olykor annak is hangot ad, ha esetleg valamilyen - akár fizikai - tulajdonsága miatt viszolyog a páciensétől. Ez azonban lehetővé teszi, hogy őt magát is jobban megismerjük, és így nem csak a klienst, hanem a szerzőt is végigkövethetjük az önfejlődés és a belső konfliktusok feldolgozása útján: hangsúlyozva, hogy a terápia mindkét fél számára hozhat mentális hasznot.

"Nietzsche valahol azt írja, hogy a legnagyobb különbség az ember és a szarvasmarha között az, hogy a szarvasmarha tudja, hogyan kell az áldott jelenben szorongás, vagyis félelem nélkül élni, nem háborgatva a múlt által, nem ismerve a jövőben reá váró rémségeket. Minket, embereket azonban annyira fogva tart a múltunk és a jövőnk, hogy csak rövid ideig bírunk ellenni a mostban."

A Schopenhauer-terápia két szálon futó történet, amelyben Yalom regényíróként is megmutatja magát. Sokan fenntartásokkal vették a kezükbe a könyvet, az olvasói fogadtatása is ellentmondásos, de az mindenképp leszögezhető, a szerző szépíróként is megállja a helyét, ha nem is a klasszikus értelemben. A történet egyik szála az, hogy Julius Hertzfeldről, a jó nevű pszichiáterről egy rutinvizsgálaton kiderül, hogy gyors lefolyású bőrrákja van. A férfi rákényszerül, hogy szembenézzen a ténnyel: hamarosan meghal, ami arra készteti, hogy számvetést készítsen az életéről. Felkeresi egykori, szexfüggő páciensét, Philip Slate-et, akin húsz évvel korábban hiába próbált segíteni. Philip azonban gyógyultnak tekinti magát, felépülését pedig a nagy német filozófus, Arthur Schopenhauer pesszimista tanításainak tulajdonítja, akinek élete a könyv második szála.

Julius meghívja Philipet a terápiás csoportjába, amelynek az utolsó évét, a személyiségek egymásra hatását, összefeszülését és rivalizálását követhetjük nyomon, kiközben a csoport összes tagjának életébe beleleshetünk egy kicsit, történeteik pedig saját életünkre is rezonálnak.