Szívszorító: saját démonjaival vív meg legújabb dalában a magyar énekes

A tehetséges dalszerző-előadót, Ya Ou Fenget leginkább változatos repertoárja teszi igazán kiemelkedővé. Már sok szerepben láthattuk a félig kínai származású zenészt, hiszen 2019-ben a TV2 Sztárban Sztár leszek! műsor dobogós, második helyéig jutott el, ahol minden héten a legkülönfélébb popsztárokat imitálva mutatta meg zenei sokszínűségét. Ugyanabban az évben szólókarrierjét is beindította, amely azóta folyamatosan ível felfelé: debütáló közönségkedvenc felvétele, a Légy valaki másnak óta olyan előadókkal kollaborált, mint PRIBELSZKI, akivel a rádiókat ostromló Találkoznánk-ot készítette el, vagy IMRIK, akivel közösen alkották meg az elektronikusabb hangzású Lehet-e még tracket. Idén szerelmével, Békefi Vikivel együtt mutatta be a Tűz című szenvedéllyel túlfűtött zenét, de egy humorosabb hangvételű dal is ott lapul 2021-es gyűjteményében.

Amellett, hogy minél több dologban kipróbálja magát Ya Ou, fontos számára a befelé fordulás és saját zenei világának, művészi lényegének, azaz ars poeticájának hangsúlyozása - így legújabb, szívhez szóló számában saját zenei világát foglalja egybe.

„Csak az jár a fejemben, hogy milyen az én zenei világom valójában. Van-e egyáltalán végállomás vagy éppen attól függően születik egy dal, hogy érzelmileg hol tartok. A Zsákutca kapcsán azt érzem, hogy ilyen a zeném alapvetően, hiszen ha leülök egy zongorához vagy gitárhoz, ilyen harmónia-menetet játszom és ilyen hangulatú melódiákat találok ki. A téma teljes mértékben rólam szól, a saját démonjaimról és küzdelmeimről, úgy megfogalmazva, hogy más is érezhesse benne a saját félelmeinek a helyét" – árulja el a Zsákutca hátterét Ya Ou, aki a témához egy kis tanulságot is hozzáadott: „Mindig fontosnak érzem szövegíráskor, hogy a mondatvégi pont előtt adjunk egy megoldást a hallgatónak, csillanjon fel a fény, legyen miben reménykedni. Hiszem, hogy valahol az életnek is ez a célja, azaz, hogy a megannyi zsákutcából ki is tudjunk fordulni, ne töltsünk ott annál több időt, mint amennyi szükséges, és vizsgáljuk meg jól, hogy legközelebb már messziről elkerüljük azt."

A videóklip jól illeszkedik a felvétel hangulatához és a mondanivalójához, hiszen a tehetséges zenészt olykor feketében, olykor pedig fehérben láthatjuk, jól szimbolizálva a benne dúló érzelmeket. Emellett a szerző egy egzotikus ázsiai kertbe is elkalauzol bennünket a videó végén, utalva identitásának és önmagának egy igazán jelentős szegletére:
„Ugyan Magyarországon élek, és nem igazán művelem az ázsiai kultúrát, mégis úgy látom, saját zenei világom egyedisége ettől lesz kerek egész, ezért találtam fontosnak ezt is megmutatni valamilyen formában a videóklipben."