Budapest legnagyobb parkja a X. kerületben, azaz Kőbánya területén fekszik. A névnek megfelelően pedig tényleg elsősorban bányák feküdtek errefelé a korábbi évszázadokban, a mai Népliget környékén elsősorban homokbányák. Innen vitték az építőanyagot az egyre nagyobbra növő főváros építkezéseihez. Amikor viszont a 19. század közepére már akkorára nőtt Pest, hogy a lakóövezete kezdte közelíteni ezt a külterületet is, egyre zavaróbbá vált az itteni homokos területről folyamatosan szálló por. Ennek megkötésére 1855-ben akácfákat telepítettek, amelyek közül egyetlen példány máig fennmaradt: ez a Könyves Kálmán körút mentén álló famatuzsálem ma a Népliget legöregebb lakója. Ettől az egyetlen fától eltekintve azonban az akácos telepítés nem bizonyult sikertörténetnek, a futóhomokon a vízhiány miatt sorban kipusztultak a fák. Ezután főleg legelőnek használták a területet, majd 1868-ban született meg az ötlet egy park létesítésére, de az csak a század utolsó évtizedében valósult meg.
A 19. század vége egyben a hazai polgárosodás virágkorszakának időszaka, egyben világszerte a városi parkok megszületésének ideje. Ekkoriban már létezett a Városliget, de egyre népszerűbbnek, és ezzel párhuzamosabban egyre szűkebbnek bizonyult a rohamosan gyarapodó lakosság számára. Így jöhetett létre a Népliget, ami a nevéhez méltóan eleve sokkal szélesebb néprétegeket célzott meg, és míg a Városligetbe inkább az úri közönség járt, itt egy időben minden társadalmi csoport megtalálhatta a maga szórakozását és kikapcsolódási formáját. A park területén 1890-től kezdődően ültettek ki faiskolában nevelt csemetéket és egyéb növényeket, összesen 500 különböző fajtát. A terepgondozással ekkoriban kevésbé törődtek, így fordulhat elő, hogy a park néhol máig dimbes-dombos az egykori futóhomokos dűnék emlékét őrizve.
A Népliget első jelentősebb épületei is a 19. század utolsó éveiben születtek meg, részben már a millenniumi ünnepségekhez is kapcsolódva. Így például a máig is álló víztorony, ami hosszú ideig az egész környék vízellátását biztosította egészen a Tisztviselőtelepig, manapság pedig már lakóépületként funkcionál. De 1895-ben nyitotta meg kapuit a Nagyvendéglő is, ami a főváros legnagyobb éttermének számított: akár 400 ember is ehetett itt egyszerre, és évtizedekig ez vált a Népliget emblematikus vendéglátó helyévé. Sportpályákat és játszótereket építettek, szobrokat és emlékműveket állítottak a korabeli szlengben „Nepcsi"-ként emlegetett parkban.
A Városliget rendezése és beépülése miatt az ottani vurstlis szórakoztatónegyed mutatványosai számára egyre kevésbé maradt hely a 20. század első éveiben, és fokozatosan elkezdtek áttelepülni a Népligetbe. Az itteni Mutatványos téren és környékén így aztán 1910 és 1950 között igazi vigalmi „bulinegyed" működött vendéglőkkel, cirkuszokkal, hintákkal, dodzsemmel, céllövöldékkel, hullámvasúttal, óriáskerékkel, cukrászdákkal, sőt mozikkal és Kemény Henrik híres bábszínházával. A két világháború között emellé becsatlakozott egy olyan funkció is, amit manapság kevésbé gondolnánk parkba valónak: autó- és motorversenyekre alkalmas pályákat építettek, és itt zajlott le 1936-ban az első Magyar Automobil Grand Prix. De a pályák és a Népliget széles, kanyargós útjai versenyen kívül a tanulóvezetők kedvelt gyakorlóterepének is számítottak, a MÁVAG pedig mozdonyok számára épített itt három kilométeres próbapályát.
A Népliget közben terjeszkedett is, 1942-ben érte el a mai méretét (130 hektár, 87%-ban növénnyel fedve), és talán ekkoriban ért a története eddigi csúcsára is. A második világháború pusztítása a végére elérte Budapestet, és benne a Népligetet is, a következő évtizedek szocialista korszaka pedig nem igazán tudott mit kezdeni a területtel. A vigalmi negyedet megszüntették, mint erkölcstelen nyugati mételyt, az itt álló épületeknek nem találtak új funkciót, így azok sokszor üresen álltak, és ma már csak a romjaikkal találkozhatunk. A kevés fejlesztés egyike lett az 1977-ben megnyitott Planetárium, aminek óriás kupolájának belsejére vetítve a világegyetem csodáiban merülhettek el a látogatók látványos show formájában – de mára ez is bezárt. A rendszerváltás környékén a nevezetes Jurta Színház, majd a szintén nevezetes diszkó, az E-klub létezett itt egy ideig, de a Népliget valójában hosszú ideje arra vár, hogy újra Budapest életének fontos és közkedvelt részévé váljon.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.