Örökké posztolás kontra távolmaradás: ránk és másokra is káros, ha a neten adjuk ki dühünket

Nem áll velünk szemtől-szemben a másik, lehetünk fent az álnevünkkel is, és a virtuális valóságban nem érezzük, hogy a szavainkkal egy másik személyt bántunk, így könnyen azt hihetjük, hogy semmi következménye nem lehet, ha nem válogatjuk meg a szavaikat, és kontroll nélkül kiadjuk magunkból egy posztban vagy kommentben, ami böki a csőrünket. Való igaz, egy sértésért az interneten nem ér minket azonnal retorzió, de érdemes meggondolni, mit csinálunk, hiszen a kommentek, a feltöltött képek és a sértő megnyilvánulások akár évek múlva is visszakereshetőek.

Örökre nyomot hagyunk

Fontos, hogy szabadon megéljük a dühünket és kiadjuk magunkból a sérelmeinket. De erre talán nem a legjobb megoldás a közösségi média. A virtuális térben ugyanis bátrabbak vagyunk és nyersebben kommunikálunk. Digitális lábnyomunk azonban kitörölhetetlen, elég egy képernyőfotó, vagy egy személyes poszt, amit kiírtunk valahová, és kész a baj – a világháló tartalmát bárki lemásolhatja, bármire felhasználhatja. Így mielőtt első felindulásból kitennék egy posztot, higgadjunk le, és fontoljuk meg kétszer is, hogy mit teszünk ki a netre - tanácsolja a Bors.

Könnyen megbántunk valakit

Vannak, akik számára a Facebook egy olyan felület, ahol kiélhetik haragjukat, frusztrációjukat. De a harag mindig rossz tanácsadó. Sok mindent befolyásol, és súlyos következményei lehetnek. Amikor úgy érezzük, megbántottak minket, az első érzelmi reakciónk legtöbbször a düh. Ilyenkor gondolkodás nélkül kiírunk magunkból mindent, és azonnal rákattintunk a megosztás gombra. A mindennapi súrlódások elkerülése érdekében – magánéleti vagy munkahelyi – mindig gondoljuk át, hogy a sorainkkal kit bántunk meg. Az online tér nem alkalmas a stressz csökkentésére.

Főnökünk is olvashatja

A digitális térben tett negatív kommunikáció akár a karrierünket és munkahelyi beosztásunkat is negatívan befolyásolgatja. A munkahelyeken nem szeretik, ha a munkavállaló nem professzionálisan kommunikál, és ha a virtuális térben állandóan ő a konfliktus forrása, aki a vitát szítja. Ráadásul álláskeresés során a HR-esek szinte biztos, hogy utánanéznek a pozícióra jelentkezőnek a közösségi oldalakon. Ezért ha legközelebb mérgesek vagyunk, inkább beszéljük meg a párunkkal, barátunkkal.

Kiközösíthetnek minket

Életünk legszomorúbb, legmélyebb érzései nem az online térbe valók. Ha rendre panaszfalnak használjuk a közösségi oldalunkat, online közösségünk – barátaink, rokonaink és kollégáink – könnyen olyan besavanyodott embernek könyvelhetnek el bennünket, aki mindenben csak a rosszat látja, és kizárólag arra fókuszál. A legtöbben viszont a pozitív kisugárzású, optimista gondolkodású emberek társaságát keressük, azokkal szeretjük körbe venni magunkat, akikkel jó lenni. Ha folyton a negatív oldalunkat mutatjuk a külvilágnak, egyre elszigeteltebbé, magányosabbá válunk. Gondoljuk át időben, mi tartozhat az online térre és mi nem.