A passzív agresszió egy sor verbális, nonverbális és elkerülő technikát foglal magában, amelyek anélkül jelzik az elégedetlenséget, hogy nyíltan ki kellene mondani azokat. Magában foglalhatja a tagadást, a torzítást, a rosszindulatú megjegyzéseket, kegyetlen célzásokat, de akár az elhallgatást és a csenddel verést is. A passzív-agresszív társ hosszútávon szinte elviselhetetlen, a viselkedése nemcsak mérgező párkapcsolathoz vezet, de előbb-utóbb szakításhoz is.
Mérgezni sokféleképpen lehet egy párkapcsolatot. A negatív érzések közvetett kifejezésével járó passzív-agresszív viselkedés és kommunikáció az egyik legmérgezőbb viselkedés, amely gyakran sokkal bántóbb, mint amikor nyíltan, az arcodba kapod a sértéseket.
Ha passzív-agresszív a párod, teljesen felesleges megkérdezned, miért dühös rád, mert úgyis azt hazudja, hogy nincs benne harag. Kerüli a nyílt konfrontációt, ezért bár érezteti, hogy mérges rád, nem vallja be. Inkább hagyja, hogy főj a saját levedben.
Bármit is érez, nem vállalja fel, helyette inkább célozgat, akár úgy, hogy előad egy „tanmesét”, olyan valós vagy kitalált sztorit oszt meg veled, amelyből rájöhetsz, mit rontottál el. Te. Ő semmiképpen.
A passzív-agresszív személy, ha szóban nem is, de néha azért verbálisan és vizuálisan kifejezi elégedetlenségét: sóhajtozik, duzzog vagy morgolódik, de hogy elmondja, miért kell magában puffognia, esélytelen. Lehet, hogy hallótávolságon kívül tesz érthetetlenségig halk megjegyzéseket, majd azt mondja, nem érdekes. Találd ki, mi baja, hiszen miattad van, csak tudod mit csináltál!
A passzív-agresszív személy elégedetlenségét úgy fejezheti ki, hogy halogatja és nem hajtja végre a kért feladatokat, ami egyfajta csendes ellenállás valamivel szemben, amivel elégedetlen. Azaz valakivel. Veled. Természetesen tagadja a szándékosságot.
Ha hajlandó a beszélgetésre, sokszor abban sincs köszönet. Arról panaszkodik, hogy lekezelő vagy vele, leértékeled és igazságtalan vagy vele szemben, de példát nem tud mondani, helyette módszert vált.
Bár soha nem foglalkozik a problémákkal, hiszen tagadja azokat, időnként azonban kibújik a szög a zsákból, és kiderül, hogy fejben „összeírja” és számon tartja, mikor érezte úgy, hogy megbántottad.
Nem téged bánt, nem is másokat, hanem a tárgyakat. Csapkod, bevágja az ajtót, szándékosan zajt keltve használja az eszközöket. Így jelzi, hogy neki most baja van, vedd már észre, hogy valamit megint elrontottál...
A csenddel verés tipikus passzív-agresszív módszer. Ahelyett, hogy elmondaná, mi a problémája, mit érez, inkább nem szól hozzád, minden kommunikációt leállít. Akár napokra elhallgat, minél inkább látja, hogy ezzel kínoz téged, annál tovább tart a némasága.
Aki képtelen a nyílt beszélgetésekre, nem tudja őszintén, vádaskodás nélkül elmondani, mi bántja, az nagy eséllyel korán megtanulta, hogy az érzéseit titkolni kell, mert azokkal esetleg agressziót, de mindenképpen nemtetszést vált ki, konfliktust okoz. Valószínűleg azt is korán, gyerekként megtapasztalta, hogy vitából ő jól nem jöhet ki, sosem lesz igaza, mindig ő lesz a hibás a kialakult helyzetért. Így a „ne szólj szám, nem fáj fejem” elve mentén haladva éli az életét, legalábbis ezzel hitegeti magát és másokat, miközben közvetett módon nagyon is szól, akkor is, amikor nincs miért, ezzel mérgezve a kapcsolatait, beleértve a párkapcsolatát is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.