Sedona-módszer – Az elengedés művészete

Valójában ez egy egyszerű, ám igen erőteljes és hatékony technika, amely segít elengedni érzelmi terheinket. A Sedona-módszer néhány könnyen elvégezhető gyakorlatot foglal magába, amelyeket könnyen elsajátíthatunk. Akkor nyújt igazán nagy segítséget, ha a múltbeli érzelmeket nem tudjuk elengedni, és ezek annyira nyomasztóak, hogy beleragadunk ebbe a helyzetbe, nem tudunk továbblépni.

Sedona-módszer

Van egy egyszerű gyakorlat, amellyel világszerte szemléltetik a Sedona-módszert: Tartsunk egy apró tárgyat, például egy tollat a kezünkben. Nyújtsuk ki a kezünket előre, miközben a tollat tartjuk. Itt a toll a nem kívánt érzést vagy fájdalmat jelképezi, bármit, ami nyomasztó és visszatart minket a tovább lépéstől. A kéz szoros szorítását úgy képzeljük el, mint a tudatunkat. Ahogy sokáig tartjuk a tollat, kezdjük kényelmetlenül érezni magunkat. Most lazítsuk meg a fogást, és görgessük meg a tollat. Ahogy görgetjük, figyeljük meg, hogy mi vagyunk azok, akik a tollat tartják. A toll semmiképpen sem kötődik hozzánk. Csak addig marad a kezünkben, amíg tartjuk. Nem a mi részünk. Ez az egyszerű gyakorlat párhuzamot von az élettel. Mondhatjuk, hogy dühösek vagy szomorúak vagyunk, de az igazság az, hogy az érzéseink nem határoznak meg minket. 

Merüljünk a legmélyére

A Sedona-módszer azért működik olyan gyönyörűen, mert arra ösztönöz minket, hogy merüljünk el a nem kívánt érzelem legmélyére. Amikor ezeket az érzéseket felhozzuk, rájövünk, hogy az élet legtöbb szorongása, érzelmi sebe, dühe, szomorúsága és frusztrációja csak felszíni jelenség. Szappanbuborékhoz hasonlíthatók, amelyek egy egyszerű érintéssel könnyen kipukkanhatnak.

Lépései:

A Sedona-módszer a nap folyamán bármikor elvégezhető. Csak egy kis nyugodt időre van szükségünk hozzá.
1. lépés: Fókuszáljunk egy problémára, amely zavar minket. Próbáljuk minél részletesebben meghatározni az érzést. Legtöbbször csak a múltbeli tapasztalatainkra gondolunk, vagy a jövő miatt aggódunk. A valóság azonban az, hogy ha meg akarjuk változtatni az érzéseinket valamivel kapcsolatban, akkor a jelenben kell rá összpontosítanunk. Arra koncentráljunk, hogy az adott pillanatban mit érzünk, hiszen csak most tudunk tenni bármit ezzel az érzéssel. Meglehet, hogy miközben próbáljuk magunkban megfogalmazni, pontosan mi bánt minket igazán, rájövünk, hogy nem is az a bajunk, amire eredetileg elkezdtünk összpontosítani. Bátran ássunk az érzéseink mélyére! Ezt többször is meg kell tennünk. Idővel egyre jobbak leszünk ebben a gyakorlatban.

2. lépés: Válaszoljunk az alábbi három kérdés egyikére:

Ez három egyszerű kérdés, és a válasznak is egyszerűnek kell lennie. Válaszolhatunk igennel és nemmel is. Ne kezdjünk belső vitába a kérdéssel kapcsolatban. Ne aggódjunk, a kérdésre adott „nem” válasz nem akadályozza az elengedés útján. Fogadjuk el azt a választ, amely először merül fel a fejünkben. Mindegy mit válaszoltunk, haladjunk a 3. lépés felé.

3. lépés: Függetlenül attól, hogy melyik kérdést választottuk, most kérdezzük meg magunktól, hajlandóak vagyunk-e ragaszkodni az érzésekhez és érezni a fájdalmát, vagy készek vagyunk elengedni őket, hogy szabadok legyünk? Ha az első választ gondoljuk igaznak, akkor hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk az érzés. Figyeljük meg, hogy ez miben nyilvánul meg. Nem csak lelkileg, hanem fizikailag is. Például van-e fájdalmunk, erős szívdobogásunk, szorítás a gyomrunkban vagy a torkunkban. Talán kezdjük kapisgálni, hogy az érzések nem mi vagyunk, csupán mi hozzuk létre őket. Függetlenül a válaszunktól, folytassuk a 4. lépéssel.

5. lépés: Ismételjük a fenti 4 lépést, amíg meg nem szabadulunk az érzelmi tehertől. Amikor először végezzük ezt a gyakorlatot, lehet, hogy nem látunk nagy különbséget. Ha ez a helyzet, akkor addig végezzük a fenti lépéseket, amíg könnyebbnek nem érezzük magunkat. Észre fogjuk venni, hogy a nem kívánt érzéseink rétegről rétegre hámlanak le. Amikor elérkeztünk ebbe a szakaszba, engedjük meg magunknak, hogy könnyűnek és szabadnak érezzük magunkat. Fogadjuk el, hogy bármilyen érzelem is szabadult ki a tudatunkból, az végleg eltűnt.

Szívroham miatt fejlesztette ki

Az elengedés erőteljes módszerét Lester Levenson fejlesztette ki, aki rendkívül sikeres fizikus és vállalkozó volt, ám a magánéletében nagyon megkeseredett és depressziós. 1952-ben szívrohamot kapott. Egészsége olyannyira leromlott, hogy orvosa hazaküldte, hogy békében haljon meg, annak ellenére, hogy csupán 42 éves volt. Ekkor Lester áttekintette az egész életét, és több filozófián is elgondolkodott. Rájött, hogy akkor volt a legboldogabb az életében, amikor másokat szeretett, nem pedig akkor, amikor szeretetet kapott másoktól. Ez a felismerés arra ébresztette rá, hogy minden probléma gyökere a negatív és elfojtott érzelmekben rejlik. Ha viszont az ember elengedi ezeket, akkor könnyűnek és minden gondtól mentesnek érzi magát. Ezután számos módszert gyakorolt, hogy elengedje a negativitását és az elfojtott érzelmeit, majd ezekből csipegetve sikerült felállítania egy olyan rendszert, amely mindenki számára hatékonyan működött és működik napjainkban is. Ma ezt a rendszert Sedona-módszerként ismerjük.