Pompei: Így pusztult el egy virágzó város – Az utolsó nap kronológiája

Pompei városa az ókori Római Birodalom egyik legvirágzóbb települése volt, amelyet a Vezúv vulkán kitörése pusztított el i.sz. 79. augusztus 24-én. A kitörés során a város porral, lávával és mérgező gázokkal borult be, és több ezer ember vesztette életét. A tragédia lenyűgöző részleteit ma is tanulmányozhatjuk, mivel a hamu és láva megőrizte a város utolsó pillanatait. A jelenlegi ismeretek szerint valahogy így zajlott le Pompei utolsó napja a vulkánkitörés kronológiája alapján.

Pompei: voltak előjelei a katasztrófának

Pompei lakosai valószínűleg nem voltak tudatában annak, hogy a Vezúv egy aktív vulkán. A környéken régóta előfordultak kisebb földrengések, amelyekhez a városlakók hozzászoktak, de nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a rengéseknek. Az i.sz. 62-es nagy földrengés, amely komoly károkat okozott, ugyan figyelmeztetés lehetett volna, ám akkoriban nem hozták kapcsolatba a földmozgásokat a vulkáni aktivitással. 

Pompei utolsó napja - 79. augusztus 24.

1. Reggel és délelőtt- olyan napnak indult, mint a többi

A nap egy szokásos, meleg nyári reggelként indult Pompei számára. A helyiek elvégezték mindennapi teendőiket, kereskedők dolgoztak a piacokon, rabszolgák jártak el a gazdáik ügyeiben, a fürdők pedig megteltek emberekkel. Azonban a Vezúvban ekkor már hatalmas erők dolgoztak a föld mélyén, amely a nap folyamán drámai eseményekhez vezetett.

2. Kora délután: 12:00 - A kitörés kezdete

A vulkán aktivitása körülbelül délben, nagyjából 12:00 órakor kezdődött. A Vezúv tetején egy hatalmas robbanás történt, amely elképesztő mennyiségű vulkáni hamut és kőtörmeléket lőtt ki a magasba, elérve a 20 kilométeres magasságot. A római történetíró, Plinius, aki a Nápolyi-öböl másik oldalán szemtanúja volt a kitörésnek, később fekete fenyőfa formájához hasonlította a hatalmas füstoszlopot.

3. Délután 13:00-14:00: A hamueső kezdete

A kitörés első szakasza során a városra sűrű hamueső hullott. A hamu vastagon borította be Pompei utcáit és házait, a levegő szinte lélegezhetetlenné vált. A nap elhalványult, és a sötétség kezdett leereszkedni a városra, mintha már este lett volna. A menekülés első lehetőségei ekkor kínálkoztak volna, de sokan nem fogták fel a helyzet súlyosságát, reménykedve, hogy a kitörés hamarosan véget ér.

4. 15:00-16:00: A kitörés második fázisa

A vulkán aktivitása tovább fokozódott, és délután három óra körül a kitörés újabb, még hevesebb fázisba lépett. Több kilométer magasra emelkedtek a hamu- és gázfelhők, miközben a vulkánból forró piroklasztikus áramlások indultak el. Ezek a mérgező, forró gázokat, hamut és lávadarabokat tartalmazó áramlatok Pompei irányába haladtak. A város egyre nagyobb része vált elzárttá, az emberek ekkor szembesültek azzal, hogy talán ez életük utolsó napja, nincs menekvés a vulkán poklából.

5. Esti órák: 18:00-19:00: Az első piroklasztikus áramlás

Délután és kora este a piroklasztikus áramlások már elérték Pompei egyes részeit. Ezek a hihetetlenül forró gázok és vulkáni anyagok mindent elpusztítottak, ami az útjukba került, embereket, épületeket egyaránt. Akit nem ölt meg az áramlások hője és mérgező gázai, azt maga alá temette a vastag hamuréteg. Az emberek kétségbeesésükben bezárkóztak a házaikba. Talán ez volt a legnagyobb hiba, amit elkövethettek, hiszen a hamuréteg mindent maga alá temetett, így ha valaki mégis menekülni akart, annak már nem volt lehetősége kijutni. 

6. Éjszaka: 22:00 - A város pusztulása

A vulkán folyamatos aktivitása és a piroklasztikus áramlások újabb hullámai során Pompei szinte teljesen eltűnt. Az épületek összedőltek, a lakosok nagy része pedig elpusztult, vagy a házaikban, vagy az utcákon menekülve próbáltak túlélni. A forró hamu és a vulkáni törmelék rétegei alá temetve szinte az egész város lakossága életét vesztette. Egymásba kapaszkodó családok, ölelésben tűzhalált halt szerelmesek és a túlélésben reménykedők tömegei számára vált a város egyetlen hamu és lávasírrá. Az éjszaka folyamán a Vezúv újabb és újabb kitörésekkel fokozta a rombolást.

Pompei öröksége

Pompei katasztrófája mélyen beleégett az emberiség történelmébe. A város romjai csak a 18. században kerültek újra a felszínre, amikor régészek felfedezték a romok alatt megőrzött épületeket, utcákat és a tragikus módon meghalt emberek maradványait. Pompei ma az ókori világ egyik legfontosabb régészeti helyszíne, amely páratlan betekintést nyújt az ókori római élet mindennapjaiba. A város pusztulása figyelmeztet arra, hogy a természeti katasztrófák milyen gyorsan és végzetesen változtathatják meg az emberi életet, és hogyan hagyhatnak maradandó nyomokat a történelemben.