Retro szépségápolás: A Camea hajlakktól az Opera kölniig – Nagyanyáink neszesszerének kincsei

Ma már csak a nagyi tudja felidézni fiatal korának kedvenc illatait, vagy éppen a pirosítót, amiért megvesztek a klubban a csajok. A 30-40 évvel ezelőtti retro szépségápolás sokkal kevesebb lehetőséget kínált, az akkor kapható termékek mégis örök emlékként ivódtak bele az agyunkba. Közülük talán ma már egy sem kapható, mégis pontosan emlékszünk rájuk, hiszen sok anyuka és nagymama neszesszerében ott lapultak. 

Retro szépségcuccok: kipróbáltuk, csak a mama meg ne lássa!

Camea- kozmetikumok tokától bokáig

A hatvanas években a Vegyianyag Kereskedelmi Vállalat márkája az egész országot letarolta. A hajlakktól a púderen, körömlakkon át a szőrtelenítő krémig (doboza 35 forintért) szinte az összes nőnek bejött, különösen, hogy a külföldi divatcikkeket nehezebb volt beszerezni, mint a csempészcigarettát. 

A Camea viszont olcsó volt és illatos. A hajlakktól betonkemények lettek a tupírozott kontyok, a púder szépen megült a ráncocskákban, a rúzs pedig húsz vadító színben hirdette, hogy a magyar szépségipar is halad a korral. Egy szó mint száz, a frissen átadott lakótelepek fürdőszobapolcaitól a szövetkezeti fodrászatok pultjáig mindenütt Cameával fújták és kenték magukat a lányok és asszonyok. A márka egészen a nyolcvanas évekig tartotta magát, és bár népszerű volt, a külföldi áruk beözönlésével tönkrement. 

Opera: a kor varázsszere, az uborkatej

A kor népszerű kölnije, az Opera gyártója valami nagy dobásra vágyott, így született meg az Opera kozmetikumok sorozata. A varázsszó az uborkatej volt, amit ma már nehezen tudunk ugyan értelmezni, de akkoriban a nők imádták a hidratáló krémeket, arctisztítókat, amik ezzel az összetevővel kerültek a polcokra. 

A tudatos bőrápolás rajongói most biztosan felsikítanak, de a kor kozmetikumainak hatásfokát leginkább az illatukban és a csomagolásukban mérték a  vevők, az illatmentes kozmetikumok akkoriban még nem nagyon léteztek.  Az Opera márka a nyolcvanas évek elején vonult ki a piacról. 

Mystic- az elpusztíthatatlan rúzs

Emlékeztek még a Mystic rúzsra? A nyolcvanas évek kedvence, egy krémes ajakír (ha jól emlékszem zöld volt) a test hőjére reagálva változtatta meg a színét- leginkább véletlenszerűen. Ha nem volt szerencséje a viselőjének, akkor visszafogott rózsaszín helyett fukszialila ajkakat kapott eredményül. 

Mégis imádták a nők, egyszerűen mert menő volt Mystic rúzst hordani a táskában. Vicces, de ma is menők a színváltó rúzsok, mondjuk a gyártók finomítottak az összetételen, így a színek sem véletlenszerűen jönnek létre. 

Azok a csodálatos nyolcvanas évek: a Limara dezodor uralma

Tegye fel a kezét, akinek nem volt Limara dezodorja! Meg voltunk érte veszve, pedig a karibi wc-frissítő kismiska volt azokhoz az illatokhoz képest. 

 Anyukánk táskájából kicsenve, óvatosan fújkálva, szülinapra, mikulásra kérve beszerzett ínyencségnek számító spray-k se dezodorok nem voltak (csak a nevükben) sem parfümök, de mi abban a hiszemben nyomtuk magunkra a színes flakonokból a cuccot, mintha azon múlna az életünk sikere. A Limara márka évekkel ezelőtt megszűnt, de a Facebookon még ma is működik egy csoport, ami visszaköveteli a boltok polcaira az émelyítő illatokat.