Bordatörés és női büszkeség: a fűző története

Régi korok ikonikus darabja, a női fűző visszatérő vendég a divattrendek forgószínpadán, a fehérneműk közül pedig soha nem is kopott ki igazán. Hosszú története során rengeteget változott, megítélése is képlékeny volt. Cikkünkben kibogoztuk a fűző hosszú történetét.

A női fűző történelme

A legkorábbi emlék egy, a női fűzőhöz hasonló ruhadarabról a Minószi-kultúrából maradt fenn egy szobron, i. e. 1600 körül. Ez még a felső ruházat része volt, a melleket pedig szabadon hagyta. A korabeli ábrázolások alapján férfiak is viseltek alakformáló fűzőt.

Mivel a középkorban a testet a bűnösnek találták, így a fűző viselése sem volt illendő, amit csak megerősítenek a fűzőben ábrázolt ördögök is a korabeli képeken. A nők inkább bő, egész testet elfedő ruhadarabokat viseltek. A kényelem előrébb való volt,  mint az esztétikum.

Az újkor átka? A modern fűzők megjelenése

Az alakot formáló női fűző közvetlen előképe, a 15. századi Franciaországban alakult ki, ez még egy merevített szövetanyag volt. A női fűzők megjelenése egyúttal a női testformák felszabadulását, a női büszkeség kifejezését, a társadalmi normák változását is jelentette. A fűző ekkor még fordított kúp alakúra formálta a testet.

Később a 16-17. évszázad volt a fűzők első virágkora, amikor ennek az alsóneműnek viselése széles körben elterjedt a nemesség körében. Ezek a darabok még fából vagy vasból készültek, merevek voltak, kevésbé a karcsúság, mint inkább az uralkodó pozíciójához illő tartás, egyenesség, női büszkeség volt a mögöttes filozófiája. Ezek még inkább emlékeztettek valamiféle kalodára, semmint fehérneműre, funkciójukban tartásjavító fűzőnek tekinthetők.

A női fűzők az 1700-a években is a divat szerves részei maradtak, és a korábbi századokhoz hasonlóan is inkább kúp alakúak voltak. A vékony(abb) derék és egyenes tartás mellett a szép dekoltázs is divatba jött, így fűzőkkel a kebleket is felpolcolták.

Női fűző története a 19. században

A női fűző aranykora a 19. századra tehető, amikor a technológia lehetővé tette, hogy a fűzőket még vékonyabbra, akár 40 cm (!) kerületűre szorítsák. Ekkor terjedt el a ma ismert homokóra alakú alakformáló fűző.

A darázsderéknak azonban komoly egészségügyi vonatkozásai is voltak, ugyanis számos feljegyzés bizonyítja, hogy a túl szűkre szorított derék bordatörést okozott, de arra is akadt példa, amikor a lengőbordák átfúrták a májat, ezzel pedig halált okozva viselőjének; az összeszorított belsőszervek rendszeresen okoztak székrekedést, ájulást. Ennek tudatában különösen hajmeresztő az a tény, hogy fűzőt még terhesség alatt is viseltek a nők.

A női fűző egyeduralma egészen az 1920-as évekig fennmaradt, amikor is a háborús pusztítás és a flapper korszak hozta el a fűző végét. Kisebb-nagyobb fellángolások léteznek a fűzők újraélesztésére, míder formájában ma is megtalálható a fehérneműboltok polcain, de a hétköznapi életből napjainkra szinte teljesen kikopott. Egyes szubkultúrákban azonban töretlen népszerűségnek örvend a mai napig, illetve az utóbbi években újra megjelentek az alakformáló fűzők is.