Felnőttként már azon kapjuk magunkat, hogy egészen hétköznapi, egyszerű dolgokról is félünk ábrándozni. De vajon hová tűnt belőlünk a gyermeki álmodozás képessége, hová tűntek a gyerekkori álmok? Dr. Makai Gábor pszichoterapeuta megválaszolta a kérdést.
Én sosem álmodom éjszakánként – mondják sokan. Dr. Makai Gábor pszichoterapeuta szerint, ez hatalmas tévedés.
„Mindenki álmodik, csak van, aki könnyen felidézi, más pedig egyáltalán nem emlékszik semmire, vagy csak nagyon nehezen, homályosan. Pontosan ugyanez a helyzet a gyerekkori álmokkal is. Valaminek a nem tudása, nem azt jelenti, hogy nincs is:
az emberi psziché képes mágikus módon védekezni, és akár a gyermekkori álmokat eltüntetni a tudatból, vagy azok jelentőségét tompítani.
Ettől még léteztek az álmaink. Gondoljunk csak bele! Kiskorunkban mindannyian elképzeltük a jövőnket, az esküvőnket, a családunkat, a munkánkat, talán még az otthonunkat is. Az akkori elképzeléseink tagadhatatlanul ott voltak az életünkben, és ez így van rendjén, hiszen álmok nélkül nem is létezhettünk volna. Sajnos azonban az idő múlásával a tudatunkból kiszorulnak ezek a vágyak, úgy teszünk, mintha ezek nem is léteznének, vagy azt gondoljuk, hogy ezek csak buta és gyerekes ábrándozások voltak. Pedig érdemes ezeket a gondolatokat felidéznünk, komolyan vennünk, mert nem, hogy nem lehet kitörölni azokat, de ott van az életünkben, meghatározzák – ha nem is tudatosan - a mindennapi működésünket" – mondja dr. Makai Gábor pszichológus.
„Ahogy érettebbé válik egy gyerek, úgy szorul háttérbe egyre jobban a fantáziálás, a lehetetlennek tűnő vágyak megfogalmazása. Pedig ezek fontosak, mert míg óvodás korunkban feszültségcsökkentő hatással volt, hiszen olyan volt, mintha a gondolataink képesek lennének elrepíteni minket egy mesevilágba, addig kisiskolásként akár valós életcéllá tudtuk átalakítani az álmainkat.
Később a társadalom és a szülő elvárásainak eleget téve, magunkévá tettünk különböző értékeket, normákat. Ezek határozták meg, hogy mit szabad vagy mit nem
szabad tennünk, mi jó és mi nem. Ennek a hozadéka, következménye, hogy a legtöbben egész életünkben a külső elvárásoknak megfelelően próbálunk meg cselekedni, és ebben a világban már álmodozásnak, gyermekkori vágyak dédelgetésének nincs helye. Sokan felnőttként azt a látszatot akarjuk fenntartani, hogy független, érett emberek vagyunk, és ebbe a képbe cseppet sem illik bele a képzelődés.
Sajnos ez a másoknak való megfelelési kényszer az, ami a leginkább képes kiölni a tudatunkból a gyermekkori álmokat,
mert olyanná akarunk válni, amilyennek mások szeretnének látni minket, a saját elképzeléseink, képességeink, céljaink haszontalanná válnak. Így nem csak a vágyak tűnnek el, de sok esetben az önértékelésünk, az önmagunkba vetett hitünk is" – teszi hozzá a szakértő.
Egyszerű lenne azt mondani, hogy higgyünk magunkban, merjünk nagyot gondolni és az álmaink valóra válnak, de az ilyen és ehhez hasonló közhelyek senki életét nem könnyítik meg, vagy nem teszik szebbé, jobbá. Ezért inkább konkrét lépéseket kell tenni, ha vissza akarjuk kapni a gyermeki, álmodni képes énünket.
„A tudatos tervezés, valamint időnként az újratervezés a nyitja a gyermekkori álmok sikerének. Ennek lényege, hogy
amiről kiskorunkban ábrándoztunk, azt gondoljuk át alaposan, lépésről lépésre, hogy melyik része valósítható meg, és melyik része az, amit kicsit át kell dolgozni
ahhoz, hogy valóban boldoggá tegyen minket. Érdemes végiggondolni, hogy amikor azt mondja valaki, hogy valóra vált egy gyerekkora óta dédelgetett álma, akkor nem arra mondja, amit szó szerint megvalósított. El lehet attól térni, de a gyökere ugyanaz marad. Ez maga az érett átalakulás folyamata" – ecseteli a pszichológus.
1. Tudatosan, nyíltan, minden szégyenérzet nélkül idézzük fel a gyerekkori vágyainkat! Igen, lehet, hogy lesz olyan, amin jót fogunk nevetni, de biztosan lesz olyan is, ami nagyon is, hogy értékes.
2. Utóbbiakat helyezzük át a jelenbe, tervezzük át tudatosan, hiszen a realitás talaján kell maradnunk!
3. Először mindig kisebb állomásokat, részcélokat fogalmazzunk meg, és ne óriási, életre szóló változást követeljünk magunktól!
4. Meg kell tervezni a stratégiai lépéseket. Ne azt fogalmazzuk meg magunkban, hogy például sikeres ügyvéd akarok lenni, hanem szedjük apró elemeire a célunkat. Tűzzük ki először az egyetemi felvételt, tegyünk konkrét lépéseket annak elérésére, majd jöhet sorban a többi tennivaló.
5. Tudatosítsuk magunkban, hogy a gyerekkori álmok megvalósítása egy hosszú folyamat, amely néha nehézségekbe ütközhet. Például, ha nincsen elég pénzünk az egyetemre, akkor nem elvetni kell a célt, hanem megtalálni a módját annak, hogy megszerezzük rá a fedezetet, félretenni kimondottan erre a célra.
6. Buktatók nélkül nem megy. Igen, lesz majd visszaesés, lesz majd olyan pont, amikor elfáradunk, elbizonytalanodunk, de ez így van jól. Ha ezt a visszaesést nem kudarcnak éljük meg, akkor képesek leszünk a helyzetből felállni, és tovább dolgozni a megvalósításon. Mindig lebegjen a szemünk előtt a cél, ne hagyjuk magunkat attól eltántorítani, azt meg pláne ne engedjük, hogy mások lebeszéljenek minket a tervünkről. Ez most rólunk szól! Ne akarjunk másoknak megfelelni, csak saját magunknak!
A gyerekkori álmok újra életre kelthetők, ha nem csupán túlélőjük vagyunk az életnek, hanem élvezni, megtapasztalni szeretnénk. Ha felnőttként merünk újra álmodni, azzal saját korlátainkat győzzük le, és valami olyat tapasztalhatunk meg, ami nem más, mint az élettel való elégedettség, ha úgy tetszik a boldogság.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.