Új szupererőt fejlesztettek ki a Csernobilt túlélő kóborkutyák: segíthet megérteni, hogyan éljünk túl mérgező környezetben

A csernobili atomkatasztrófa helyszínének közelében élő kutyák mutálódtak, és új szuperképességeket fejlesztettek ki: immunisak a sugárzással, a nehézfémekkel és a szennyezéssel szemben. Ez arra utal, hogy hosszú távú kitettség következtében alkalmazkodtak a mérgező környezethez, ami megmagyarázza, hogy miért tudtak továbbra is boldogulni a pusztaságban.

A Csernobilt túlélő kutyák segíthetnek megérteni, hogy hosszú távon hogyan hat a mérgező környezet az emberre

Annak megértése, hogy a kutyák hogyan fejlesztették ki genetikai szuperképességüket, segíthet jobban megérteni az erősen mérgező, többszörös környezeti ártalmakkal terhelt környezetben való élet egészségügyi hatásait, nemcsak a kutyák, hanem az emberek esetében is.

Az 1986-os csernobili katasztrófát követően az embereket evakuálták Csernobilból és a környező területekről, hogy elkerüljék a rendkívüli sugárzási szintet. Ettől kezdve a helyszínt Csernobil elzárt zóna (CEZ) néven ismerték. Az emberek távolléte lehetővé tette az élővilág számára, hogy 11,28 millirem sugárzás mellett is — ez a hatszorosa az ember számára megengedett sugárterhelésnek — virágozzon és gyarapodjon. 

A csernobili atomkatasztrófa helyszíne radioaktív pusztaság. A kóbor kutyáknak azonban valahogy mégis sikerült ott évekig életben maradniuk, és a tudósok most már tudják, miért. Becslések szerint 900 kóbor kutya él a CEZ területén, és sokan közülük valószínűleg a csernobili lakosok tömeges evakuálása után hátrahagyott háziállatok leszármazottai.

Norman J. Kleiman, a Columbia Egyetem környezet-egészségügyi kutatója egy kutatócsoport élén azt vizsgálta, hogy az ebben a zord környezetben való élet hogyan hatott a kutyák genetikájára, mivel az élőhelyet szennyező vagy elpusztító katasztrófák arra kényszeríthetik a vadon élő állatokat, hogy alkalmazkodjanak a kedvezőtlen környezeti változásokhoz.

A kutatók közel 400 „kiugró lókuszt” találtak, vagyis olyan genomi helyeket, amelyek a genom többi részétől rendkívül eltérő viselkedést vagy variációs mintázatot mutatnak. Ezután 52 olyan gént azonosítottak, amelyek mindegyike ezekhez a kiugró lókuszokhoz kapcsolódik, és „összefüggésbe hozható az atomerőmű környezetszennyezésének való kitettséggel” — áll a tanulmányban.

Más szóval a kutyák szennyezett környezete olyan genetikai mutációkat hozott létre bennük, amelyek generációról generációra öröklődtek, és végső soron a zord körülményekhez való alkalmazkodásukhoz vezettek. De nem ezek a kóbor kutyák az egyetlen olyan CEZ-állatok, amelyekről kiderült, hogy genetikai szuperképességeket fejlesztettek ki.

Kleiman reméli, hogy kutatásai és a CEZ kóborkutya-populációinak jövőbeli tanulmányai segítenek a tudósoknak megérteni a sugárzásnak és a sugárzáson kívüli mérgező expozíciónak való tartós kitettség genetikai hatásait.

„A kutyák ilyen krónikus expozícióinak genetikai és egészségügyi hatásainak vizsgálata megerősíti majd szélesebb körű megértésünket arról, hogy az ilyen típusú környezeti veszélyek hogyan hathatnak az emberekre, és hogyan lehet a legjobban csökkenteni az egészségügyi kockázatokat” — mondta.