Világszerte emberek milliárdjait köti össze a karácsony varázsa és az azt megelőző várakozás, készülődés időszaka, de az ünnepléséhez országonként más és más hagyományok társulnak. Míg nálunk a Jézuska az ajándékozó, és a klasszikus karácsonyi vacsora jellemzően a sűrű halászlé, a töltött káposzta, valamint a diós és mákos bejgli, addig a világ más pontjain az embereknek egészen mást jelent az igazán boldog és meghitt karácsony. Ezek a hagyományok nemcsak szórakoztatóak, de páratlan betekintést nyújtanak a különböző kultúrák ünnepi sokszínűségébe.
A Yule névre keresztelt kecskét szalmából készítik, és 1966 óta minden évben megjelenik a nagyobb városokban, falvakban. Eredete pogány hagyományokból származik, és kapcsolatban áll Thor skandináv istennel,
akinek a szekerét kecskék húzták az égbolton. Bár folyamatosan őrzik, a közel 13 méter magas, 7 méter hosszú és közel 3 tonnás állat sokszor nem éli meg a karácsonyt, valaki mindig felgyújtja.
Eredete a pogány korra nyúlik vissza. Egyes területeken, mint Stájerországban ma is él az ősi hagyomány, hogy minden december 5-én éjjel fiatalok beöltöznek Krampusznak,
Ez lényegében egy fából készült, mosolygós arcú tönk, amit takaróval és barretinával (katalán sapka) öltöztetnek fel,
A görögöknél a karácsonyi ünnepkörhöz nagyon sok legenda, mese kötődik. Azt tartják, a Föld mélyén gonosz manók élnek – nevük kalikandzarosz – akik azzal foglalatoskodnak év közben, hogy a Földet tartó fa törzsét elfűrészeljék. Karácsonykor azonban felhagynak ezzel a bosszantó tevékenységükkel, hogy a földre jöjjenek, az embereket bosszantani.
Karácsonykor a házakba bejutva aztán szörnyű ramazurit csapnak, törnek-zúznak, beleesznek az ünnepi fogásokba.
Ezért távol kell őket tartani. De mivel a tűztől nagyon félnek, a házi tűzhelyben a láng soha nem aludhat ki. Vízkeresztkor aztán a pap által megszentelt víz bűvös ereje visszaűzi őket oda, ahonnan jöttek, a Föld gyomrába.
Olaszországban egyedülálló hagyományai vannak az ünnepeknek. A déli tartományokra jellemző, hogy a hegyi pásztorok leereszkednek a hegyekből, és hangos dudaszó kísérete mellett vonulnak a városba.
Az olaszoknál a ’Natale’-t azaz a születést ünneplik, és Jézus születésének vallásos jellegét a templom, a betlehem látogatásokkal emelik ki. A nagy ajándékozás azonban nem ekkor, hanem január 6-án, Vízkereszt napján van.
A Mikulás olasz megfelelője virgács helyett széndarabkát ad a rossz gyerekeknek, amik természetesen „szén” cukorkák formájában jelennek meg a kikészített zoknikban, harisnyákban. Az ajándékozáshoz egy jó boszorkány is csatlakozik: ő Befana, a púpos, hosszú orrú, előre ugró állú idős néni, aki apró játékokkal, csokival, cukorkával megpakolt seprűjén utazik, és minden jó gyermeknek ajándékot visz január 5-ről 6-ra virradó éjszakán. Ahhoz, hogy kedvébe járjanak a lurkók, előző este tejeskávét és süteményt készítenek ki neki.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.