Az ajándékozás karácsonykor viszonylag új hagyománynak számít, amelyet a viktoriánusok tettek népszerűvé az 1840-es években. A hírességek egymásnak ajándékozott vízesései és luxusjachtjai extrémnek tűnnek, de vannak ennél megkepőbbek is.
A hangszerek nem számítanak őrült karácsonyi ajándéknak, de ha a szürrealista Salvador Dalí is részt vesz a történetben, akkor biztosak lehetünk abban, hogy van valami csavar a dologban. Dalí köztudottan hatalmas rajongója volt a Marx fivérek vígjátékainak. Sőt, a szintén találó nevű néma művészt és hárfást, Harpo Marxot három nagy szürrealista egyikének nevezte. (A másik kettő Cecil B. DeMille és Walt Disney volt). Amikor 1936-ban találkoztak, kiderült, hogy Harpo is hatalmas rajongója Dalí munkásságának, így hamar barátság szövődött köztük.
Azon a karácsonyon Dalí egy hárfát küldött Harpónak, természetesen a saját szürrealista stílusában. A hárfa celofánba csomagolva érkezett, hangolókulcsok helyett kanalakkal, evőeszközökkel díszített kerettel, és a húrok helyén szögesdróttal.
Harpo teljesen el volt ragadtatva az ajándéktól, és nem vesztegette az időt: visszaküldött egy fotót, amelyen bekötözött ujjakkal úgy tesz, mintha játszana a hárfán. Két hónappal később Dalí Harpo meghívására Amerikába utazott, hogy megörökítse őt az egyedi hárfával.
Viktória királynő és Albert herceg romantikus és merész ajándékokat adtak egymásnak. A királynő által megrendelt pikáns festmények és portrék – például William Dyce alkotásai – személyes jellegűek voltak, és az Osborne-házuk díszei közé tartoztak. Franz Xaver Winterhalter Florinda című festménye, amelyen alig felöltözött nők erotikus csoportja látható, máig ott lóg azon a helyen, ahol egykor Viktória és Albert íróasztalai álltak. Bár Viktória királynő volt a pajzánabb, Albert is örömmel fogadta ezeket az ajándékokat. Olyannyira, hogy egy szobrot is készíttetett magáról, amelyen görög harcosként ábrázolták. Albert azonban túl kihívónak találta a szobrot, ezért készíttetett egy visszafogottabb verziót, amelyet már a Buckingham-palotában állítottak ki. Nem csoda, hogy kilenc gyermekük született.
1914 karácsonyán, öt hónappal az első világháború kitörése után, valami csodálatos dolog történt a Franciaország és az Északi-tenger között húzódó 400 mérföldes nyugati fronton. Bár egyes területeken tovább folytak a harcok, a katonák nem hivatalos karácsonyi fegyverszüneteket tartottak. Az emberiség történetének egyik legvéresebb konfliktusában az ágyúk elhallgattak, és nagyjából 100 000 katona tette le a fegyvert mindkét oldalon. Egyes helyeken a fegyverszünet csak arra adott lehetőséget, hogy a katonák összegyűjtsék az elesetteket. Máshol azonban az ellenfelek együtt énekeltek karácsonyi dalokat, sőt, kiléptek a lövészárkokból, hogy beszélgessenek, apró ajándékokat vagy emléktárgyakat – például gombokat – cseréljenek. Akadnak olyan beszámolók is, amelyek szerint még hajvágásra is sor került! És persze nem hiányzott egy-egy rögtönzött futballmérkőzés sem. Alfred Anderson, a Black Watch 1/5-ös zászlóaljának katonája így emlékezett vissza a fegyverszünet furcsa nyugalmára, miután hosszú ideje csak a csata zaját hallotta: „A csend korán véget ért délután, és a gyilkolás újrakezdődött. Ez egy rövid béke volt egy szörnyű háborúban.” Nem lehet nem elgondolkodni azon, vajon hány katona élte túl azt a napot, és térhetett haza a karácsonyi béke e rövid szünetének köszönhetően.
1865-ben Edouard de Laboulaye, francia rabszolgaságellenes aktivista és az amerikai politika lelkes követője egy különleges karácsonyi ajándékot javasolt Amerika számára: egy emlékművet, amely az ország függetlenségének századik évfordulóját és Franciaországgal fennálló barátságát ünnepelte volna. Barátja, Frédéric Auguste Bartholdi szobrász 1870-ben kezdett hozzá, hogy megvalósítsa Laboulaye elképzelését.
1885 júniusában érkezett meg New Yorkba a 305 láb magas, 225 tonnás szobor, amely a római Libertas istennőt ábrázolja.
A - teljes nevén - A szabadság megvilágítja a világot-szobor III. Napóleon elnyomó intézkedései elleni szimbólum is volt. A szobor összeállítását 1886-ban kezdték meg a Bedloe-szigeten Alexandre-Gustave Eiffel vasvázas szerkezetével. Az eredetileg gazdag rézbarna színű szobrot 1886. október 28-án avatták fel, kezében egy táblával, amelyre 1776. július 4-e volt felvésve.
A New York-i Szabadság-szobor máig a legnagyobb karácsonyi ajándék, amit valaha adtak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.