A mézeskalács története az ókorig nyúlik vissza

Már az ókori Egyiptomban és Görögországban is készítettek mézes süteményeket, eredetileg vallási szertartásokhoz. Ekkor még a mézeskalács mézes lepényként volt ismert; mézből és gabonaőrleményből készült - ezeket keverték össze, majd forró kövön kiszárították. Az ókori görögök a tésztát pecsétekkel, kőbe vésett mintázatokkal, mitológiai képekkel díszítették, míg a rómaiak – cserepekből készült „süteményformák” segítségével a császárok portréit nyomták a mézes lepények felületére. A középkorban már Európában is elterjedt a mézes finomság; különösen a kolostorokban, ahol a szerzetesek fűszerekkel egészítették ki az eredeti mézes tészta receptjét.

A mézeskalács története a középkori Európában

A középkorban - Európa több országában is - a mézeskalács igen különleges desszertként volt számon tartva: leggyakrabban vásárokon lehetett hozzájutni. Ekkor jöttek létre a mézeskalács céhek, amelyek különleges, fából készült, faragott süteményformák segítségével készítették el mézeskalács-remekműveiket, hogy árulhassák őket a vásárokon.

A mézeskalács megjelenése Magyarországon

Magyarország méhészetének története a 11. századig nyúlik vissza: ebből az időszakból vannak az első írásos nyomok. Az aquincumi ásatásoknál a régészek több – valószínűleg mézeskalács sütésére használt, égetett cserépformát is találtak. Az Árpád-házi királyok idején a méhészettel foglalkozó kolostorokban gyakran készítettek mézes süteményeket. Mátyás király korában megjelentek a mézeskalácsot készítő iparosok is, akik – a források szerint – Bécsből hozták be a süteményhez szükséges fűszereket az országba. A mindenki által ismert fehér máz csak később – a cukor elterjedése után jelent meg.

A debreceni mézeskalácsosok céhének szabályzata 1713-ból maradt fenn, és a mai napig Debrecen az egyik legjelentősebb mézeskalács-készítő központ, ahol évszázadok óta magas minőségben készítik az ínycsiklandó mézes desszerteket.

Hogyan vált a mézeskalács vásári portékából hagyományos karácsonyi süteménnyé?

A 16. században a mézeskalács fokozatosan a karácsonyi ünnep részévé vált. Németországban és más európai országokban a karácsonyi házikók és figurák készítése hagyomány lett – majd a sütemény népszerűségét tovább növelte a Grimm-testvérek Jancsi és Juliska című meséje, amelyben a két gyermek vígan falatozik az erdő közepében megtalált mézeskalács-házikóból. A 19. századra – a cukrászipar fejlődése lehetővé tette, hogy a mézeskalács széles körben is elterjedjen – ekkora a sütemény már a legtöbb országban a karácsonyi hagyományok szerves részét képezte. A közös mézeskalács-sütés, díszítés napjainkban is népszerű szokás; örömteli családi eseménynek számít és a legtöbb háztartásban a karácsonyi készülődés elengedhetetlen részévé vált.

A mézeskalács jelentése

A mézeskalács nem csak nagyon finom, hanem szimbolikus jelentéssel is bír: a benne rejlő méz a bőséget és a boldogságot jelképezi, és a különböző formák is fontos jelentéssel bírnak: a házikó az otthon melegét, a szív a szeretetet és a karácsonyi formák az ünnep szépségét és jelentőségét hivatottak erősíteni.