Az ókori Egyiptomtól Taylor Swiftig: Honnan ered a bolond macskás nő típusa?

A férfiak zöménél vitathatatlanul egyetlen másik állat sem határozta meg annyira a női szexualitást, mint a macskák. A szexuálisan provokatív nőket "szexcicáknak" nevezik, a nők csábítóan "dorombolnak", és "macskás" külsővel írják le őket, nem beszélve a macskaszemű hölgyek igéző tekintetéről. Ennek a szexi macska sztereotípiának a másik oldala azonban a macskás nő kifejezés, amit általában negatív felhanggal főleg az egyedülálló, macskát tartó hölgyekre használnak. De hogyan alakult ki a bolond macskás nő mítosza? Nézzük meg közelebbről!

Honnan ered a bolond macskás nő mítosza?

Az ókori Egyiptomban a macskák szent állatok voltak. Bastet, a macskafejű istennő, a háziasság, a termékenység és a szülés istennőjeként szolgált, a nőiesség védelmezője volt. Megvédte otthonát a gonosz szellemektől és a betegségektől, és a legtöbb egyiptomi istenséghez hasonlóan a túlvilágon is szerepet játszott, mint a halottak útmutatója és segítője. 

A görög-római időkben Bastet szerepe Artemisz (Görögország) és Diana (Róma) alakjában jelent meg, bár a macskákhoz fűződő kapcsolata kisebb mértékben volt jelen. Emberi formában öltöttek testet. Európában a skandináv mitológia egyik legkiemelkedőbb példája Freyja, a termékenység, a szerelem és a szerencse istennője, aki két hím macska által húzott szekéren utazott. Az ókori Kínában a macskaistennő, Li Shou, a kártevőirtással és a termékenységgel volt összefüggésben. De mikor vált negatívabbá és ellentmondásosabbá a nők és a macskák közötti kapcsolat?

A középkori Európában a macskák gyakran kapcsolódtak a boszorkánysághoz, és a macskák tulajdonosait sokszor a boszorkányság gyanújával vádolták. Ez a kapcsolódás a női karakterekhez, akik gyakran mágikus vagy misztikus erőkkel rendelkeztek, hozzájárult a macskás nő archetípusának kialakulásához. A középkorban a római katolikus egyház a szabadon élő, egyedülálló nőket ugyanolyan szemmel nézte, mint a lesben álló nőstény macskákat. 1233-ban Gergely pápa kiadta a Vox in Rama című dokumentumot, amelyben Európa „problémájának” nevezte a nem keresztény vallásokat, és azzal vádolta őket, hogy részt vesznek sátáni kultuszokban. A dokumentumban részletesen leírta e kultuszok rituáléit is. Donald W. Engels Klasszikus macskák: A szent macska felemelkedése és bukása című műve szerint ez a pápai rendelet isteni jóváhagyást adott a macskák, különösen a fekete macskák kiirtására, valamint nőstény tulajdonosaik üldözésére. 1566-ban, Angliában, amikor Agnes Waterhouse-t kivégezték az első boszorkányperben, bevallotta, hogy egy természetfeletti szellem - akit Sátán nevű macskaként ismert - volt a boszorkánytársa. Az eset véglegesen összekapcsolta a macska, a nő és a boszorkány motívumokat, ami egészen a salemi boszorkányperek végéig tartott az Egyesült Államokban.

Az állatokkal kapcsolatos elképzelések gyakran beépülnek a nemekkel kapcsolatos fogalmakba. A macskákra jellemző, hogy független és makacs állatok. Ezáltal képviselhetik azt, amiről a férfiak régóta és oly nagy keserűséggel panaszkodnak a nőkre: nem engedelmeskednek, és nem szeretnek eléggé.  

Viszont úgy tűnik, hogy a bolond macskás nő megnevezés ma már nagyrészt csak egy elavult klisé.  A macska - hölgy sztereotípia megcímkézi azokat a nőket, akiket elfogadhatatlannak tartanak bizonyos társadalmi elvárások szempontjából. A macskás nők gyakran idősebbek, egyedülállók és gyermektelenek, és a társadalom szemszögéből ez egyenlő egy zátonyra futott, kudarcba fulladt élettel, mivel az ilyen nő nem teljesíti azt, amit elvárnak tőle.

Ezért szexi a macskanő: tudományosan megmagyarázzuk

A macska-nő sztereotípiák manapság egyre kevésbé elterjedtek. A nőknek ma már nagyobb a szabadságuk: többen választják az egyedülállóságot és a gyermekmentességet, vagy például a nőknek nagyobb tekintélyük van a munkahelyeken is. Sok macskatulajdonos, köztük olyan hírességek, mint Taylor Swift már széles körben és büszkén használja a macskahölgy kifejezést a közösségi médiában. 

Ma már a macskás nő olyan női karaktert képvisel, aki független, erős és szexi, ami összhangban áll azzal a társadalmi képzettel, hogy a nőiességhez a titokzatosság és a szexualitás is társul. A macskák mozgása és viselkedése – elegáns, sebes és önálló – hasonló tulajdonságokat sugall a macskanő karakterében is. A cica iránti szeretet és a macskatartás, mint trend, szintén hozzájárul ahhoz, hogy a macskanő szexi karaktere mindig vonzó marad. A modern kultúrában a macskás nő karaktere, akit gyakran láthatunk képregényekben és filmekben, mint például a Batman univerzumban, a múltba nyúló női archetipusok frissített változata. 

Tehát összességében elmondhatjuk, hogy a macskás nő mítosza nem csupán egy érdekes karakter, hanem egy történelmi és kulturális jelenség, amely több ezer évnyi fejlődés eredménye. Az ókori Egyiptomtól a modern popkultúráig a macskás nő folyamatosan alakítja a női karakterek reprezentációját és vonzerejét.