A 18.századi Nagy-Britannia nem volt különös eseményektől mentes, azonban Mary Toft esete még ott is csodaszámba ment: a nő azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy nyulakat hozott világra.
Mary 1701-ben született Nagy-Britanniában, mély szegénységben. Gyermekkora javarészt nélkülözéssel, gyötrelmes körülmények közepette telt, 25 éves korára pedig egy írástudatlan szolgáló vált belőle, akit egy Joshua Toft nevű ruhakészítő vett feleségül. A házaspárnak három közös gyermeke született. 1726-ban Mary negyedik gyermekükkel volt várandós, amikor augusztusban hirtelen elvetélt – ami az akkori higiéniai szokások miatt elég gyakorinak számított.
Annak ellenére, hogy elveszítette a gyermeket, Mary hasa nem apadt le, különös módon még mindig több hónapos terhesnek tűnt. Szeptemberben ráadásul vajúdni is kezdett, amelynek során egy macskaszerű, azonosíthatatlan valamit hozott a világra.
A család úgy döntött, hogy segítségül hívja John Howard guildfordi szülészorvost, aki másnap meglátogatta Maryt. A nő további állati részeket mutatott az orvosnak, amelyeket elmondása szerint az éjszaka folyamán szült. Másnap Howard visszatért, és segített még több állatrész világra hozásában, a következő hónapban pedig feljegyezte, hogy egy nyúlfejet, egy macska lábait és egyetlen nap alatt kilenc döglött nyulat szült Mary. Howard leveleket küldött Anglia néhány nagyobb orvosának és tudósának, valamint a király titkárának, tájékoztatva őket a csodálatos születésekről. A kíváncsi király két férfit küldött ki, hogy vizsgálják meg, mit lehet tudni az esetről: Nathaniel St. Andrét, a király svájci sebész-anatómusát és Samuel Molyneux-t, a walesi herceg titkárát.
Mary groteszk szüléstörténete futótűzként terjedt Nagy-Britanniában, ami miatt szolgálóból a kor egyik helyi hírességévé vált. A helyi nők megtagadták a nyúlhús fogyasztását, mert attól rettegtek, hogy torz gyermekeket hoznak a világra. Marynek Godalmingból a közeli Guildfordba kellett költöztetnie, hogy John Howard jobban figyelemmel kísérhesse, november 15-én pedig a hírek szerint már a tizenötödik nyulával vajúdott.
Több orvos is megvizsgálta az állatok tüdejét és más belső szerveit, amelyek eredményei azt mutatták, hogy valószínűleg nem Mary méhében fejlődtek ki.
A svájci sebész, St. André azonban ezek ellenére még mindig meg volt győződve arról, hogy valóban természetfeletti események szemtanúja, ezért néhány nyulat visszavitt Londonba, hogy megmutassa a walesi királynak és hercegnek.
A Londonba visszavitt nyúlrészek vizsgálatát végző orvos az egyik nyúl végbelében lévő trágyában kukoricát, szénát és szalmát talált, ami egyértelműen bizonyította, hogy az állatok nem Mary méhében fejlődtek ki és már etették őket. Az orvos november 21-én számolt be a királynak, hogy álhírre gyanakszik, amiben Mary Toft és John Howard összejátszik, és bizonyítékként megmutatta ezeket a nyúlpéldányokat.
Egyre inkább szorult a hurok Mary és férje nyaka körül, de ez nem tartotta vissza őket attól, hogy további őrült teóriákat gyártsanak. Maryt állítása szerint egy nyúl ejtette teherbe, akivel egy réten találkozott és akiről aztán napokig álmodott.
November 30 után már nem hozott több nyulat a világra, ráadásul egy fertőzést is elkapott, amelyek miatt rohamai voltak és többször is elveszítette az eszméletét. Az orvosok folyamatosan vizsgálták Toftot, de nem jöttek rá, mi okozhatja a rosszulléteket. A nő már hetek óta borzasztóan szenvedett, amikor is nyakon csípték a portását, amint nyulat próbál becsempészni Mary számára.
Mint kiderült Mary sógornője rendszeresen lefizette a portást, hogy szerezze be a lehető legkisebb nyulakat, amiket Toft aztán a hüvelyébe dugott. Innentől már egyenes út vezetett a lejtőn, bár az asszony sokáig mindent tagadott, végül kénytelen volt bevallani mindent: első vetélése után a méhszája nyitva maradt és a meggazdagodás reményében kezdték el férjével megjátszani az állati szüléseket.
Mary és férje abban reménykedtek, hogy a hazugságuk annyira elterjed majd, hogy akár cirkuszi látványosság is lehet belőle, így biztosítva a jólétüket.
Tervük nem jött össze, ugyanis semmi pénzt nem sikerült bezsebelniük a csalással, sőt, Mary egy időre börtönbe is került.
A 18. századi orvoslásra sem vetett túl jó fényt az eset, ugyanis az emberek csúfolni kezdték az orvosokat ostobaságuk és naivságuk miatt. Nathaniel St. André, az esetet vizsgáló orvos minden páciensét elveszítette és egyedül, szegényen halt meg. Mary Toft kívánsága azonban teljesült: nevét az egész ország megismerte, igaz, nem úgy, mint egy különleges képességű nőét, hanem mint megátalkodott csalóét.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.