Programozd a sorosodat a tudat erejével - Pszi-kutató árulja el, hogyan csináld

A jövő nem megváltoztathatatlan, bár észlelhetően már a jelenben is létezik. Ám Paulinyi Tamás szerint a sors pusztán különböző kimenetelű eseményeket jelenthet, tehát egy-egy történésnek csak valószínűsége van. Mégis hajlamosak vagyunk beleragadni egy-egy problémába, holott látjuk a változtatás, programozás szükségességét.

Programozd át a valóságot!

Kevesen vannak, akik elégedettek magukkal 

 – magyarázza a probléma okát  a pszi-kutató. 

Nem vagyunk elég szépek, viselkedésünk, életvitelünk kritizálható: csak pár önvádpont azokból, amelyek a betartott fogadalmakkal talán mégis megváltoztathatók. Sok függőségünk valóban és tapinthatóan káros következménnyel jár, például a dohányzás, az alkoholizmus vagy éppen az elhízás is sok mindenben korlátoz minket, de azért folytatjuk ezek „gyakorlását”, és várva az igazi döntésre, csak halasztgatjuk a rossz szokás abbahagyását. Az új év kezdete jó pillanatnak tűnhet ahhoz, hogy letehessük a múltat, és elkezdhessünk egy új jövőt. Azonban, mint tudjuk, nem elég a jót akarni: 
a jóért tenni is kell.
A hibákat orvosolni, a változást megélni csak a korábbi, nem megfelelő viselkedésforma feladásával lehet. 

– folytatja szakértőnk.

A valódi okok megtalálása

„Programozzunk” hát szebb jövőt! Könnyűnek hangzik, mégis a változás mintha a legtöbb esetben elmaradna. Ilyenkor vajon mi történik? Hol késik a várt „újjászületés”? Nos, talán az az oka, hogy 
a felszíni gondok igazi magyarázata jobbára mélyen gyökerezik.
 

– szögezi le a pszi-kutató.
Az igazi hiányt sokak életében az jelenti, hogy végső soron nem a sorsukat élik: nem a hivatásuk a szakmájuk, nem a társuk, akivel élnek, vagy nem a nekik megfelelő lakóhely az, ahol az életük telik. A munkahelyváltás, egy kapcsolat és élethelyzet újra cserélése csodákra képes, így végső soron felérhet az újjászületéssel – magyarázza szakértőnk. - Az ilyen elhatározások azonban óriási elszántságot és erőfeszítést igényelnek, ehhez erőt pedig a valódi célok tisztán látása és őszinte felvállalása adhat.

A bölcsebbik én

Az igazi változás az őszinte magunkba szállással kezdődik, és a legalapvetőbb félelmeinkkel is szembe kell néznünk.

– magyarázza Paulinyi Tamás. – A járt utat a járatlanért elhagyni sokszor mégis érdemes, annak minden kockázatával együtt.

De mi lehet az a cél, ami megvalósítható és ami túlmutat az ésszerű realitáson?

Ennek eldöntéséhez már magába a vágyott állapotba kell helyeznünk lelkivilágunkat, a helyes gondolkodás ugyanis kötöttségektől, elfojtásoktól mentes tudatállapotot feltételez. Éljük át bátran azt a jövőképet, amit megvalósítani tervezünk, vagyis

átlátva annak gyenge pontjait – tanácsolja a pszi-kutató. – Kezdjünk magunkkal párbeszédet, és adjuk át a szót a bölcsebbik énünknek, aki, tisztán látva sorsunk okait, elfogadni és szeretni tudja a jelenünket is.

Az erő veled van!

Ha eljutunk kialakult szokásaink valódi mozgatórugóihoz, akkor jobbára arra döbbenünk rá, hogy a sorsunkhoz az egymásra halmozódó gyengeségeink vezettek, hogy a változtatások mindenkori elodázása volt az, ami a pillanatnyi kényelmességekből oktalan kötéseket teremtett. Az iránytű pedig mindig bennünk, az erő pedig mindig velünk volt, és van most is.

Adja magát a kérdés: hogyan is használjuk az erőnket? 

 – adja a választ szakértőnk. – A gondolkodás ilyenkor ugyanis valóban a tett halála lehet, mivel újabb félremagyarázásokat és kibúvókat teremt a változások elől. A morfondírozások szövevényes filozófiái újabb labirintusokba visznek, a lelkiismeret szerinti megvalósítások ugyanakkor az egyenes utat mutatják. Erőt véve magunkon kezdjük meg a változtatásokat azokon a területeken, amelyeken hitünk szerint valóban érdemes módosítani.

A boldogság jó tanácsadó

Ehhez természetesen bizonyos dolgokat el kell engednünk, másokról le kell mondanunk. Az idő mérőeszköze annak, mi is az igazán fontos nekünk. 

Az erő használata a súlyemeléshez hasonlatos: minél többet gyakoroljuk, annál több lesz belőle. A hittel és átérzett céllal végzett erőkifejtés önmagában is jutalom, és az egyenes út szabadságát tárja elénk. Feláldozni ugyanis nem a lényeges dolgokat kell, hanem a lényegteleneket. A helyes cselekvések állapotában tehát nem lemondunk a boldogságról, hanem azt abban éppen a legteljesebben élhetjük meg – folytatja a gondolatmenetet Paulinyi Tamás. – A kétségekre az a belső bizonyosság a válasz, ami mindnyájunkban amúgy is ösztönösen benne él a lelkiismeret szavában. Változzunk
tehát bátran és derűsen, és ne felejtsük, hogy a boldogság mindig jó tanácsadó!