A moa madarak a világ egyik legnagyobb röpképtelen madarai voltak, egyes példányok elérték a 3,6 méteres magasságot is, ami gyakorlatilag egy kétajtós szekrény mérete – kivéve, hogy a szekrény nem néz vissza rád. Az új-zélandi őslakosok, a maorik, valószínűleg első pillantásra azt hitték, hogy a madarak valami titkos ősi reptilián program eredményei, de gyorsan rájöttek, hogy inkább vacsorára valók.
Nos, a moa madarak nem éppen az ész bajnokai voltak. Képzeljünk el egy több száz kilós csirkét, ami nem tud repülni, és még a legkisebb ragadozótól is pánikba esik. Amikor a maorik kb. 1300-ban megérkeztek Új-Zélandra, a moák teljesen védtelenek voltak. Ráadásul az emberek nemcsak a moákat vadászták, hanem azok természetes ellenségét, a hatalmas Haast-sast is, ami szintén kihalt.
Először is, ki ne szeretne egy gigantikus futómadarat háziállatnak? Egy moa biztosan feldobná a reggeli futásodat (vagy inkább menekülésedet), és garantáltan nagy sikert aratna az Instagramon is. Másodszor, ha már olyan állatokat is klónozunk, mint a gyapjas mamut, miért ne lehetne egy óriási madarunk is, amit legalább meg lehetne simogatni.
Ha a történelem tanított nekünk valamit, az az, hogy ha egy állat túl nagy, túl lassú és túl finom, akkor az ember előbb-utóbb megtalálja. A moa madarak eltűnése egy újabb bizonyíték arra, hogy a természet egy csodálatos, de törékeny egyensúly, amit mi, emberek előszeretettel borítunk fel. Talán a legjobb, amit tehetünk, hogy megtanulunk vigyázni a még létező óriási, különleges madarakra.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.