Attól még, mert valaki szegény, nincs szüksége a lomjaidra

Mint mindennek, az adakozásnak is megvannak a maga szabályai. Ha nem vagy rutinos támogató, itt van néhány tipp, hogyan ne segíts!

A gyereknek jövőre már nem lesznek jók az idén nyáron vett holmik, csak a helyet foglalják, meg kéne tőlük szabadulni. Kidobni sajnálod, de tárolni sem szeretnéd, eszedbe jut, hogy odaadhatnád egy rászoruló családnak. Ilyenkor az is jusson eszedbe, hogy a szegény sorsú család gyermekének is tél van, kabátra, sapkára, hosszúnadrágra, csizmára van szüksége, nem sortra, szandálra és trikóra. Ha tényleg oda szeretnéd adni valakinek a még jó állapotú nyári cuccokat, akkor tedd félre, míg szezonja lesz. Az adomány akkor lesz igazán adomány, ha akkor és annak adod, akinek és amikor szüksége van rá.

Ha te nem tudtad kimosni a ruhából a foltot - mert azért megpróbáltad, ugye? -, nagy eséllyel más se tudja majd. Alapszabály, hogy csak tiszta ruhát adományozzunk. A koszos, kimoshatatlan foltokkal tarkított textillel nem segítesz! Mindig arra gondolj, te hogy éreznéd magad, ha ilyen ajándékot kapnál. A segítségre szoruló embernek amúgy sem könnyű elfogadnia, hogy nem tudja megteremteni a családjának a legszükségesebbeket sem, épp eléggé szégyelli magát amiatt, hogy kérnie kell. A vérfoltos nadrágok - sajnos tényleg van ilyen - nemcsak esztétikai és higiéniai kérdéseket vetnek fel az emberiek mellett, de egészségügyi szempontból is kifogásolhatóak.

Neked már nem kell, szűk, bő, meguntad, a gyerek kinőtte, odaadnád, de olyan drága volt, márkás, már-már státuszszimbólum, gondolod, és mindjárt neki is esel, itt-ott megszaggatod egy kicsit, hadd látszódjon már azon az emberen, hogy körön kívül van, mondhatni nincstelen... Soha ne rúgj bele a földön fekvőbe! Adakozni, segíteni nem kötelező, ha nem teszed, sem leszel rossz ember. Ha azt érzed valamiről, hogy túl jó másnak, akkor inkább tartsd meg, vagy dobd ki, csinálj vele, amit csak akarsz, de ne add oda. Így ne...

Van különbség minőségmegőrzési idő és felhasználhatóság között, mindenhonnan ezt hallod a környezettudatosság élharcosaitól. Mégsem sütsz a lejárt lisztből, nem főzöl a fura szagú olajjal, és nem kened a kenyeredre a kétes állagú lekvárt sem. "De nekik még éppen jó lesz." Nem, nem lesz! Attól, hogy valaki éhezik, még nem eszik szemetet, az ehetetlen étel pedig bizony az. Ha tényleg sajnálod a nélkülöző gyermekeket, vedd meg a legolcsóbb kiló lisztet, tésztát, lekvárt, olajat! Nem kell drága ételekben gondolkodni, csak alapélelmiszerekben. És ha már karácsony, dobj mellé egy tábla csokit is. Nem is hinnéd, mekkora öröm ez annak a kisgyereknek, aki egész évben nem jut édességhez (se).

Összességében, ha karácsony környékén örömet szereznél azoknak, akiknek ebből máskor nem sok jut, úgy adj, mintha a saját szeretteidet ajándékoznád meg. Mert bár közhely, éppen ezért igaz: "Nagyobb boldogság adni, mint kapni."