Elkezdődött a farsangi időszak

A farsangi időszak vízkereszttől, azaz január hatodikától egészen hamvazószerdáig, azaz a húsvétot megelőző böjt kezdetéig tart. Ez a mulatságok, bálok és lakomák ideje, amikor mindenki lelkesen süti a fánkokat. Eredete jóval a kereszténység előttre nyúlik vissza: a pogány korban a tavaszvárást ünnepelték ilyenkor, de a rómaiak is rendeztek álarcos felvonulást az évnek ebben a szakaszában. Magyarországon a farsang a középkorban honosodott meg olasz, francia és német hatásra.

A farsang telis-tele van hangos mulatságokkal, nagy eszem-iszommal, amelyek csúcspontja a karnevál. Már Mátyás korában is rendeztek hazánkban álarcos vígasságokat, de a legismertebb külföldi farsangi megmozdulás talán a riói és a velencei karnevál, míg itthon a busójárás kötődik még ehhez az időszakhoz.

A téltemető, tavaszváró farsanghoz számos néphagyomány és szokás fűződik, ezek közül a jelmezes összejövetelek a mai napig is tartják magukat. Ilyenkor különféle ruhákba bújnak kicsik és nagyok, maszkot húznak vagy festékkel színezik ki az arcukat, hogy minél jobban meg tudják személyesíteni a kiválasztott figurát. Régebben a falu apraja-nagyja egy víg, nevetéstől és zenétől hangos menetet alkotott, végigvonultak a házak között, majd elégették a telet jelképező koporsót vagy szalmabábút.

A farsang a párkeresés és párválasztás időszaka is volt, hiszen ekkor a bálok és táncos mulatságok remek alkalmat kínáltak arra, hogy a legények és a leányok jobban összemelegedjenek. Faluhelyen a lányok ilyenkor bokrétát készítettek, amelyet a kiszemelt fiúnak ajándékoztak, aki a kalapja mellé tűzte azt. A polgári és arisztokrata körökben pedig ezekben a hetekben vezették be a fiatal lányokat a társaságba. A legtöbb házasság is ilyenkor köttetett, hiszen a farsang után megkezdődött a böjt, akkor pedig már nem rendezhetett senki lakodalmat.

Sok helyen a farsang farkának középső napján, azaz a farsangi időszak utolsó hétfőnjén, asszonyfarsangot tartottak, ahol a nők férfi módjára mulathattak, tehát szégyen nélkül ihattak bármennyit, nótázhattak, táncolhattak.

Nincsen farsang fánk nélkül, így volt ez már a régi időkben is, hiszen a kelt tésztás változat már a XV. századtól meglehetősen népszerűvé vált egész Európában. Egyes történetek szerint egy bécsi pékségben született meg az első fánk, amikor a pékné meg akarta dobni egy kis darab kenyértésztával az egyik inast, ám célt tévesztett és a nyers tészta belepottyant a forró zsírral teli edénybe, ahol aztán pillanatok alatt aranybarnára sült. Azóta is töretlen a sikere ennek az ínycsiklandozó, télűző finomságnak.