Alig múlt el az advent és a karácsony, máris itt az újabb ünnepkör. A farsang január 6-tól, azaz vízkereszttől hamvazószerdáig tart, és az önfeledt mulatozás, dús lakomázás időszaka. Ekkor veszünk búcsút a téltől, és még utoljára kitomboljuk magunkat a húsvétot felvezető böjti időszak előtt. A gyerekek és felnőttek ilyenkor előszeretettel bújnak vicces vagy éppen rémisztő maskarákba, hogy elijesszék a telet, s köszöntsék a tavaszt.
Nemcsak szokások, hanem jellegzetes ételek is kapcsolódnak a farsanghoz. A legismertebb a fánk, ami februárban egyetlen asztalról sem hiányozhat. Az olajban kisütött kelt tésztának számtalan változata ismert, egy azonban közös mindegyikben, mégpedig az, hogy isteni finomak!
A fánk története hosszú időre nyúlik vissza, ugyanis már az ókori rómaiak és görögök is csemegéztek hasonló édességet. Sokkal közelebbi rokonságban áll a ma ismert fánkkal az arabok egykori nyalánksága, az olajban kisütött kelt tészta, amit elkészülte után édes szirupba mártottak. Európában csak a XV. századtól kezdve lett egyre ismertebb és népszerűbb, ám kezdetben többnyire húsos töltelék került a fánktésztába. Idővel egyre több édes összetevővel gazdagodott, aszalt gyümölcsökkel, lekvárokkal, ma pedig csak a fantáziánk szabhat határt, ha a töltelékről van szó.
Azt nem tudni, pontosan ki és mikor sütötte meg először a ma ismert szalagos fánkot, de több legenda is él arról, hogyan indult el világhódító útjára.
Az egyik hagyomány szerint egy osztrák pékfeleségnek köszönhető a fánk. Krapfen úr a monda szerint annyira felbosszantotta feleségét, Ceciliát, hogy a mérges asszony felkapta az első dolgot, ami a keze ügyébe került, és megpróbálta hozzávágni az urához. Ez pedig egy darab kelt tészta volt, ami azonban nem Krapfen úr arcán, hanem a férfi mellett a tűzhelyen lévő fazék forró olajba pottyant. Így a bécsiek Cecilia Krapfent tartják a fánk "feltalálójának". A véletlenül kisült tészta olyan jól sikerült, hogy egyhamar a családi pékség legnépszerűbb terméke lett.
Egyes változatok szerint Krapfen úr már meghalt, özvegyét a türelmetlen vásárlók dühítették fel, és feléjük dobta volna a tésztát, ami a sistergő olajban landolt.
Egy másik monda szerint a híres-hírhedt francia királynénak, MarieAntoinette-nek köszönhetjük a fánk gyors elterjedését Európában. Az előkelőség, akárcsak Mátyás király, szeretett álruhába öltözve leereszkedni a nép közé. A farsangi mulatságok pont kapóra jöttek a királyné számára: megszökött az udvari álarcosbálból, és megpróbált elvegyülni a falusi tömegben. Ekkor lett figyelmes az egyik utcai árusra, aki édességeket kínált a mulatozásban kimerült embereknek. A királyné itt kóstolta meg a fánkot, ami annyira ízlett neki, hogy egy egész kosárral vásárolt, a fánksütő mestert pedig a palotába rendelte, hogy ossza meg a receptet a királyi cukrásszal.
Bármelyik verzió legyen is az igaz, a szalagos fánk a farsangi ünnepkör elmaradhatatlan kelléke. A sütés közben kialakuló szalag a néphagyomány szerint karikagyűrűre emlékeztet, így a lányok előszeretettel kedveskedtek ezzel a finomsággal a kiszemeltjüknek. Ha nem is párkeresési céllal, de az ízélményért megéri fánkot sütni. Nem csak farsangkor, de akkor kifejezetten.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.