Csonka András: Anyu, ugye hallasz? Könyörgöm, mi ez a hajviselet?

Ritkán csattan fel kacagás a lakásomban, amikor épp egyedül vagyok, mert azért az mégis elég szánalmas lenne, de vannak pillanatok, amikor óhatatlanul megtörténik.

A minap régi fotókat kerestem egy újságcikkhez, már előre szorongva, hogyan fogom én azt visszakapni ?! Istenem, hány régi, pótolhatatlan fotóm landolt nemtörődöm újságírók fiókjában! Na mindegy, szóval ahogy keresgéltem, a kezembe akadt egy pár korabeli portréképem. Fogalmazzunk őszintén, ezek egész egyszerűen rémesek. Tudom, hogy rég volt, meg más világ, és persze más divat, na de akkor is! Könyörgöm, mi ez? Hajviselet?

Természetesen távol áll tőlem, hogy megbántsalak, hiszen elsőrangú fodrász voltál, igaz, női, de ez csak mellékkörülmény, ráadásul egy óriási szövetkezeti üzletet vezettél, ami akkor még műszakonként legalább 10 fodrászt, 3 kozmetikust, és ki tudja még, kiket jelentett. Na de ne felejtsük el, hogy a te szent feladatod volt családtagjaid hajigazítása. Emlékszünk jól, erre a fürdőszobában került sor rendszeresen, kisebb-nagyobb vitákkal karöltve, és elmondhatom, hogy egyébként imádtam, amilyen hajat vágtál nekem.

Ebben benne van a kiváló alkalmazkodóképességem, mindenkihez tartozni vágyásom. Kicsit legyen hippis, de azért mégis konszolidált. Apropó hajvágás! Azt sose felejtem el, amikor apu, ki tudja, milyen ötlettől vezérelve egyszer elvitt a barátjához, aki speciel férfifodrász volt, és az nekem esett egy nullásgéppel. Hú, ebből nagy balhé volt otthon, emlékszem, napokig nem beszéltetek.

Aztán, mikor kicsit felnőttebb lettem, arra vetemedtem, hogy megcsaljalak másokkal, és főleg, a főiskola idején már a te vágóollód is a fiókba került. Igaz, akkor már te sem dolgoztál fodrászként. Lestyán Csaba, majd évekig Zsidró Tamás, akinek köszönhető a Família Kft, idején megismert frizurám, és több mint 10 éve Szarka Betty az, akik formálták a hajkoronámat. Még az a szerencse, hogy van mit formálni, képzeld el ezt a fejformát kopaszon! Na, arra gondolni sem merek!
Úgyhogy továbbra is kaján vigyorral nézegetem a régi fotókat, beletörődve, hogy volt ilyen korszakom is. És egyébként is a kezemben a bizonyítvány nektek csalt mosolyt az arcotokra, legalábbis a képen látható rész, ami csupa ötös volt. A többit ügyesen kitakartam...