Csonka András: Anyu, ugye hallasz? Íme, az év nyerő párosa

Szia, anyu! Nem is mondok mást csak egy nevet. Peller Anna. Ugye nem kell magyaráznom, miért elég csak a név. Te úgyis tudod, mi van e mögött, és főleg, hogy én mit érzek és gondolok, amikor kiejtem vagy meghallom a nevét. Na de most jön a csavar a történetben, mert mindjárt odabiggyesztek mellé még egy nevet. Ami már csak nyelvtanilag és fizikailag külön név és személy, de tulajdonképpen ez a két név és személy egybeolvadva létezik.

Lukács Miklós alias Mikike. Most már ország-világ szeme láttára, de főleg döntéseképpen ők lettek az év nyerő párosa. Teljesen megérdemelten, és kérdőjeleket sem hagyva a mondat végén, szerintem is így kellett ennek történnie. Mit kell ezen csodálkozni? Igen vannak olyan párok, akik képesek egymásért, egymással, szenvedéllyel, néha bolondosan, de mindig őszinte ragaszkodással létezni.

Na persze, arról szó sem lehet, hogy Annamáriát - én így hívom - csak úgy kisajátítsa Mikike!

Épp jubilálunk, mert pont 10 évvel ezelőtt mutatta be az Operett színház a Csókos asszony című operettet, amiben Ibolya Edét már életemben másodszor játszhattam el, most is Bőhm Gyuri rendezésében, csakhogy itt egy addig általam ismeretlen ifjú kolléganőm lett a partnerem, az édes Anna.Szerintem pont attól működtünk jól, hogy tulajdonképpen mind a ketten kicsit kilógunk a klasszikus szubrett-táncos komikus karakterekből, és imádjuk az idézőjeleket. A dalok végpózával sem volt gondunk, mert Anna nemes egyszerűséggel ölbe kapott. Ezt a figurát azóta már többször bevetettük.

Iszonyú sokat röhögtünk akkor, és észre sem vettem, ahogy Annamáriával olyan dolgokról kezdtem el beszélgetni, amiről a legközelebbi barátaimmal szoktam. Ültünk a sötét nézőtéren addig, amíg a másik szereposztás próbált, és egy szoros háló fonódott körénk, amit barátságból szőtt az élet. Aztán a Csókos asszony sikere után, egymáséi lehettünk a Cigányszerelmben, az Én és a Kisöcsémben, és együtt domborítottunk a Viktóriában, a Szép nyári napban és az Abigélben is.

vérbő és lehengerlő humorral és karikírozó képességgel, Gellérthegynyi nagyságú szívvel és lélekkel, amit én próbáltam kicsit néha a Földhöz és a realitásokhoz közelebb hozni. Neki bármikor bátran hátat fordíthatok, mert tudom, hogy akkor sem mond mást, mint amit nekem.

Az már az élet nagy kegye, hogy egy ilye karakterű lány megtalálta a tökéletes társat. Humorban, gondolkodásmódban, szenvedélyben a legjobban passzolót. Anna és Mikike. Igen, kérem szépen, ők turbékolnak, ők minden mondat végét csókkal zárnak le,egy nap talán ezerszer is elmondják egymásnak , hogy „Szeretlek"" és higgyük el, hogy akármilyen rohadt ez a világ, vannak akik képesek erre. A nyerő párosban néhányan megkérdőjelezték a kapcsolat őszinteségét, pedig talán érdemesebb lett volna sok egyében eltöprengeniük. Ha néhány páros tudná, hogy szikraéles tükörkép rajzolódott ki a köztük levő kémiáról, a viszonyuk lényegéről, a páros tagjainak valódi jelleméről, érzelmeik milyenségéről, a közösségben létezési képességükről, biztos nem vették volna fel a telefont, amikor felkérte őket a főszerkesztő a műsorban való közreműködésre. A lényeg a lényeg, Anna és Mikike vitte a pálmát.

Na és akkor még nem is beszéltem az elképesztően édes családról, Anna szüleiről, testvéréről, meg úgy az egész Peller-jelenségről de most ünnepeljük őket kettejüket. Én pedig várom, hogy a közös pódiumest ötletünket végre színpadra állíthassuk, persze majd ha mind a ketten épp egy időben érünk rá, és ha majd egy segítő kéz kapaszkodásra nyúlik...
Akkor megint lehetünk majd nyerő páros...