Csonka András: Anyu, ugye hallasz? "Megmentettem Németh Kristófot"

Szia, anyu! Ez a visszarázódás dolog nem megy nekem. Mi a fenéért nem lehet prolongálni kicsit a nyarat? Már megint azon kell rágódnunk, hogy iskola, meg munkakezdés, nulladik óra és újra lehetetlen tömegközlekedés, felújító próbák és szűkülő hétvégék, kinek mi jut. Örökös vakációéhségem csillapíthatatlan, ami nem azt jelenti, hogy büdös lenne nekem a munka, de abban biztos lehetsz, hogy ha hozzám vágnák a lottó ötöst, befizetném magam és szeretteimet egy hajóra, és egy évig le se szállnék róla. Addig azonban gondoljunk a bársonyos őszre, amit minden szépsége ellenére sem sikerült megkedvelnem, és kezdjük újra pörgetni a mókuskereket.

Szerencsére azért még mindig vannak dolgok, amik előadások nélkül is felpörgetik az adrenalinszintemet. Ma például, legyünk őszinték,

Amilyen vakmerően és határozottan megragadtam a karját, amikor egyensúlyát vesztve megbillent egy sziklaszirten, azt tanítani kéne. Szerencsére mindketten megúsztuk a zuhanást, és én, hogy kicsit helyrerázódjam idegileg, gyors kikapcsolódás gyanánt szörfdeszkára pattantam. Jó, előtted nem játszhatom meg magam, mert te aztán emlékezhetsz, amikor legalább hat ökör vontatott be engem a Balatonba, hogy használjam végre az akkor még nyugatnémet turistáktól vásárolt windsurfömet, amit egyébként is csak lepkefing fuvallatban sikerült egyensúlyban tartanom. Na de ez a múlt.

Éppen ezért nem is vetkőztem neki, hanem úgy, ahogy voltam, a sziklás kaland után azonnal és ugyanabban a hacukában már lovagoltam is a hullámok tetején. Egy csepp víz nem sok, annyi sem csorgott végig egyre izmosabbra gyúrt testemen. Ha ez sem elég a mai történésekből, elárulom, hogy stikában már rég tervezem kicsit újragondolni Da Vinci mester Mona Lisáját, így maradék szabadidőmben kicsit bütyköltem ezt is, kenegettem, tilitoliztam kis ecsetemmel, majd csak kisül belőle valami zseniális.

Nem, egyébként nincs lázam, és túlságosan fáradt sem vagyok, hogy ennyi sületlenséget hordjak össze, vagyis te azt hiheted, megbuggyant az elmém, de tényleg semmi gond. Mindössze annyi történt, hogy ma elvetődtünk páran egy jópofa kiállításra a Bajcsy-Zsilinszky út 17.-be, a 3D gallerybe. Ott mindenféle falra festett kompozícióba belehelyezkedhet a látogató, és azt lefotózva olyan a hatás, mintha része lenne a képnek.

Szóval nem vagyok hülye, sőt egy angyal vagyok, de ezt te magadtól is tudod, sőt most már láthatod is. Puszi!